
Életem első cupákos sültoldalas evését tavaly szeptemberben, a lőrinci Bókay kertben rendeztem meg, a SzeptemberFeszten. Természetesen a Mamáékkal, hiszen ők azok, akik minden jó dologba belevisznek.

Idén is sikerült őket kirángatnom a Bókayba, sőt, még egy hatalmas adag zsírban tocsogó sültkrumplit is kiharcoltam magamnak, amolyan könnyű kis vacsora gyanánt. És amikor a Mama el akarta venni a felénél, mondván, hogy már eleget ettem, és el fogom rontani a gyomromat, akkor aztán éktelen haragra gerjedtem.

Igazából azért fért belém ennyi sültkrumpli, mert előtte jól kiugráltam magam az ugrálóvárban. Olyannyira, hogy amikor az első kör lejárt, nem voltam hajlandó kijönni, így aztán a Mama kénytelen volt még egyszer befizetni.

Másnap, mikor Anya jött értem, hogy hazavigyen, őt is kicipeltük, és jól beebédeltünk, meg hallgattunk Alma-koncertet is. Ja, és természetesen ugráltam egyet az ugrálóvárban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése