Szilveszter 2010

Idén Szilveszter reggele a Mamáéknál köszöntött rám, mert az oviban Téli szünet volt, de sajnos erre a reklamálós nénik és bácsik nincsenek tisztelettel, ezért Anyának muszáj volt dolgoznia. Szerencsére már délben lelépett, és eljött értem a Mamáékhoz, így még a nagy petárdázás előtt sikerült épségben haza érnünk.

Anyáék nagyon készültek az idei szilveszterre, és már korán reggel munkába menet vettek két Minie egér fület. Egyet nekem, egyet Anyának (aki azóta is hajpántkén használja főzés közben). Apa pedig szerpentineket vásárolt, amivel feldíszítettük a nappalit, mint ahogy régen, gyerekkorában.

Anya szerint még kicsi vagyok ahhoz, hogy éjfélkor felébresszenek koccintani, ezért a szokásos késő esti nagy zabálás után kihúztuk a kanapét a nappaliban, és Anyával pizsiben innen néztük a tévét. Apa meg közben "nyomta a gépet".

Szerencsére azért voltak olyan emberek, akik a tüzijátékozással nem várták meg az Újévet, ezért elalvás előtt, pizsamában még lógtam egy kicsit az erkélyajtó előtt, az eget bámulva egy-egy újabb színes szikraeső reményében.

Geokarácsony 2010

Sajnos idén a Mamáék a Geomikulást nagyon elszúrták, mert olyan későn mentünk hogy már teljesen ki volt fosztva a Mikulás zsákja, és a környék sem nyújtott valami felemelő látványt. Volt fák, meg latyak, de sehol egy játszótér, vagy bármi, ami egy kisgyerek fantáziáját megmozgatná.

Ezért aztán már előre lekonyult a szám, amikor a két ünnep között a Sanyi Papa elővette a dzsípíeszt, és vadul pötyögni kezdte a koordinátákat, miközben a Mama bundabugyit, meg védőfelszerelést adott rám, és közben áradozott róla, milyen jó lesz nekem a kincskeresés. Na jó, később kiderült, hogy igaza volt, de nehogy valaki elmondja Neki!!!

Az ajándékkeresés után elmentünk egy étterembe, ahol jól belakmároztam palacsintából, és olyan jól viselkedtem, ahogyan még egy felnőttnek is nehezére esne. Meg is volt a jutalmam. Igazi lovasszánon utazhattam!

Szobakulcs karácsonyra

Anya egész decemberben azzal fenyegetett, hogy ha nem viselkedek rendesen, nem kapok ajándékot karácsonyra. Engem szokás szerint nem hatott meg a fenyegetése. Egyszer már nagyon kíváncsi lennék rá, hogy az igazán jó gyerekeknek mit hoz a Jézuska, mert Én, az igazi Rosszcsont egy egész szobát kaptam.

Anyáék idén úgy gondolták, hogy már vagyok annyira nagylány, hogy segédkezhetek a karácsonyfa díszítésben. Így ez egy igazi családi program lett nálunk. Amíg aludtam, Apa beállította a fát, és amikor felébredtem a délutáni szunyókálásból, hármasban feldíszítettük. Apa feladata volt az égők felrakása. Anya a díszeket szedte elő a dobozból. Én pedig a dolog kreatív részében működtem közre, azaz a díszfelakasztgatásban. Mivel az évek során több csecsebecse gyűlt össze, mint ami egy aprócska lakásba beférő fenyőfán elhelyezhető lenne, ezért az összes olyan felületre aggattam díszeket, ahová csak lehetett. Egyet-kettőt még magamra is.

Amikor már mindent szépen feldíszítettünk, mindnyájan megfürödtünk, hajat mostunk, Anyával szép ruhába öltöztünk, és a fürdőszobában sugdolózva vártuk a csilingelést. Amint meghallottuk, kiszaladtam a nappaliba. Sajnos a Jézuskát nem sikerült elcsípnem, de a keze nyomán itt maradt ajándékokat azonnal megrohamoztam. Volt a csomagok között hercegnős kirakó, meg hercegnős dominó, sőt a legnagyobb vágyam, egy beszélő Álomőrző róka is, amit Rodinak neveztem el. Apára pedig az elengedhetetlen Mozart-golyó várt a fa alatt. Anya egy Swarowski kristályokkal kirakott tollat kapott, mert végre megkapta az aláírási jogosultságot a munkahelyén.

Az utolsó ici-pici csomagot a végére hagytam. Amikor kibontottam, egy kulcsot találtam benne. Rögtön tudtam, hova való, mert valamilyen rejtélyes oknál fogva a hálószoba ajtaja már napok óta "be volt ragadva", ezért éjszakánként mindhárman kint aludtunk a nappaliban, a kihúzhatós kanapén.

Nem igazán lehet leírni azt a csodálkozást, amit az ajtó kinyitása után produkáltam. A húúúúú, és hűűűűűűű felkiáltások között egy "és függöny is van" is elhagyta a számat.

Az új szobámban minden megtalálható, amire egy magamfajta elkényeztetett kislánynak szüksége lehet. Van benne hercegnős ágy, és egy kihúzhatós meseolvasó fotel Anyáéknak. Természetesen helyet kapott a nagyon csajos játékházikóm is, ahova szükség esetén elbújhatok a világ elől.

Szintén ezen szempontból kaptam egy tojás alakú forgós fotelt is, aminek ha lehúzom a ponyváját, teljesen el lehet tűnni benne. Titkos mesekönyvnézegetésre felettébb alkalmas eszköz.

A szép fehér, lépcsőzetes polc mellett található a rajzasztalom, hozzá való székkel. A hátulján egy egész tekercs papír van, így ha az éppen aktuálisat telerajzoltam, csak le kell tépni, és újat húzni a helyére. A ceruzák tárolására pedig a hercegnős tolltartón túl az asztallap alatti titkos rekesz is használható.

Mint eddig minden évben, idén is kaptam karácsonyi pizsamát. Este már ebben aludtam az új ágyamban. Anyáék pedig mai naptól végérvényesen a kanapéra lettek száműzve.

Mikulás 2010

Az idei Mikulás annyira sokat váratott magára, hogy engem már pizsamában talált. Anyát meg macinaciban. Pedig én nagyon vártam Őt, annyira, hogy mindkét pár csizmámat kiraktam az ablakba. Szükség is volt rá, sőt, nem is fért bele minden, így még Anya bakancsába is jutott meglepetés.

Legnagyobb sikere az interaktív süninek volt, amit még Ausztriában néztem ki magamnak. Apának, meg Anyának is nagyon tetszett. Amikor Én már lefekttettem aludni Sünit, Anya még elővette, és kicsit játszott vele.

Természetesen az oviba is jött Mikulás. Elég ijesztő volt, így Én csak a hátsó sorból olvastam a fejére, hogy tudom, hogy dió, meg mogyoró lapul a zsákjában.

Szabadlábon Velencében

Galambvadász pályafutásom a csúcsa felé kezd ívelődni, ugyanis Anyáék elvittek a galambvadászok Mekkájába, a Szent Márk térre. Itt aztán kedvemre hajkurászhattam a szemtelen szürke szárnyasokat a túristák nagy bánatára, akik megpróbálták kajával magukhoz csalogatni őket. Ezalatt Anya, meg a Nagyi a nyálukat csorgatták a muránói üvegcsodák, és a csodás olasz ékszerek után.

Apa szokás szerint igazi gavallér volt. Két óra bámészkodás után feltette a "melyik tetszik?" kérdést Anyának, és nem csak költőinek szánta. Természetesen én is választhattam magamnak egy kisebb medált, amit azóta büszkén viselek a családi összejöveteleken.

A hideg Alpok után itt a nagy melegben vétek lett volna kihagyni a napozást. Ezért aztán a néniket utánozva Én is végigfeküdtem a csecsebecsék árusítására szolgáló betonasztalon.

És végül, amivel a Mama a legtöbbet cikizi Anyát, hogy itt, a tengeren tettem meg első hajóutamat. A Mama szerint ugyanis a normális pesti gyerek dunai hajózással kezdi. Szerintem viszont ha már csinálsz valamit, azt csináld igazán jól.