Galambvadász pályafutásom a csúcsa felé kezd ívelődni, ugyanis Anyáék elvittek a galambvadászok Mekkájába, a Szent Márk térre. Itt aztán kedvemre hajkurászhattam a szemtelen szürke szárnyasokat a túristák nagy bánatára, 
akik megpróbálták kajával magukhoz csalogatni őket. Ezalatt Anya, meg a Nagyi a nyálukat csorgatták a muránói üvegcsodák, és a csodás olasz ékszerek után. 
Apa szokás szerint igazi gavallér volt. Két óra bámészkodás után feltette a "melyik tetszik?" kérdést Anyának, és nem csak költőinek szánta. Természetesen én is választhattam magamnak egy kisebb medált, amit azóta büszkén viselek a családi összejöveteleken.
A hideg Alpok után itt a nagy melegben vétek lett volna kihagyni a napozást. Ezért aztán a néniket utánozva Én is végigfeküdtem a csecsebecsék árusítására szolgáló betonasztalon.
És végül, amivel a Mama a legtöbbet cikizi Anyát, hogy itt, a tengeren tettem meg első hajóutamat. A Mama szerint ugyanis a normális pesti gyerek dunai hajózással kezdi. Szerintem viszont ha már csinálsz valamit, azt csináld igazán jól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése