Portré

És íme, egy kis ízelítő a képekből!
Az arcomon látható vörös foltokért a cumi, a fogzás, a nyál, és a megfázás okolható! A homlokomon lévő zöldes-lilás színben játszó pedig a rosszaság jele. Ez utóbbit szerencsére hajráfésüléssel többé-kevésbé sikerült eltüntetnie Anyának.







Rengeteg fotót készítettek rólam. Háromszor is át kellett öltözködnöm, mint az igazi modelleknek. És még azt is elvárták volna tőlem, hogy nevessek a kamerába! Hát azt azért már nem! Na jó, egyszer-kétszer azért apának sikerült kicsalnia egy apró mosolyt, de semmi több! Komoly vagyok én, kérem, mint a vakbélgyulladás! Nem viháncolhatok folyton, mint valami kis tinilány!




A végén még Anyáék is bepofátlankodtak pár kattintás erejéig. Ez aztán már tényleg felháborító! Persze, én sokkal jobban mutatok a képeken, mint ők, még úgy is, hogy Anya fél órán át sminkelte magát. De a fényképész néni megígérte, hogy az előhívott képekről eltünteti a szemük alól a karikákat. Ami persze nem miattam van!

Ruhapróba

Lassan úrja itt a karácsony, és, mint azt már a múlt évben is kénytelen-kelletlen megtapasztaltam, ez elég nagy felhajtással jár. Főleg vásárolgatás terén. Anyáék be is jelentkeztek (jelentettek engem) a fényképészhez. De hogy biztosan bombanő legyek a képeken, előtte Anyával ruhapróbát tartottunk.

Ez abból állt, hogy én körbe-körbe mászkáltam a lakásban, miközben Anya minden létező göncömmel a kezében rohant utánam, hogy felaggathassa rám.

Mikor végre sikerült egy-egy ruhát rámerőszakolni, bőszen kattintgatni kezdett a fényképezőgéppel, mert mint kiderült, nem csak az a lényeg, hogy rajtam jól mutasson a ruha, hanem a kiválasztott háttérhez is, sőt nem csak élőben, hanem fényképen is.

Tehát, mint mindenki láthatja, ez egy nagyon komoly, és felelősségteljes feladat! Már csak azért is, mert ezen a döntésen múlik, hogy amikor a rokonok és barátok meglátják a kész felvételeket, aranyos, vagy csodaszép jelzővel illetik. És ez nem mindegy ám! Természetesen én, mint igazi hölgy, a csodaszépre hajtok! Bár egyszer-kétszer elcsábultam egy-egy kényelmesebb, ennél fogva némileg hiányosabb öltözék után.

Na jó, bevallom, voltak azért mókás részei is a próbának, nem csak terhesek.Amikor Anya kettesben hagyott a kanapén egy gyönyörű selyemruhával, én megpróbáltam felrángatni a lábamra. Csak hogy előbb túl legyünk mindenen.

Itt a végén még megjegyezném, hogy ezekben az ünnepi rucikban irtó nehéz egy vizilovat átcipelni nappalin.

Pucérkodás

Ez a bejegyzés azért jött létre, mert minden csajsziról kell hogy legyenek pucér képek, hogy ha 20 év múlva Anya a családi albumot mutogatja az udvarlóimnak, elmondhassa az elmaradhatatlan mondatot: "Ez pedig itt Jazz (mert akkor ez lesz a becenevem, ami sokkal menőbb, mint a Mimi vagy a Jázmin) egy éves korában fürdés után, pucéron. Hát nem Tündi-bündi?!"

Erre persze Aktuális Pasas bőszen bólogat és közben magában jót röhög. Rajtam!!!

Mentségére legyen mondva, hogy ezt megelőzően pár nappal, mikor az Ő drága mamikájánál jártunk, én az alábbi tapasztalattal lettem gazdagabb. "Jajj, ezen a képen itt a Déneske/Petike/Jancsika fütyimütyije! Még csak egy éves! Ugye, milyen aranyos?!"

Sajnos, bármit is teszünk, a szülők már csak ilyenek! De azért imádjuk őket! Még akkor is, ha vénségükre meghülyülnek.

Stahl után szabadon

Mint tudjuk, a férfiak szívéhez a hasukon át vezet az út. Ezért aztán, ha igazán jó férjet akarunk fogni, nem lehet elég korán elkezdeni a főzöcskézést!
Én már nyáron a homokozóban készítettem homokfőzeléket, de most igazából is kipróbálhattam magam a konyhában.


A menü: Yoghurtban pácolt csirkeszárnyak, tepsis burgonyával
Hagytam, hogy a csirke miatt Anya feje fájjon, én pedig nekiláttam a krumplinak.
Itt fontos megjegyeznem, hogy a krumplikat az erőteljesebb íz elérése érdekében pucolás előtt érdemes többször is végiggörgetni a konyha kövén, valamint a nedves krumplihéj később felhasználható az asztal maszatolására, valamint hajigálásra is.
Azt azért nem szabad elfelejteni, hogy a sütő sütés közben "jujj, forró", és hogy a tányérokat nem célszerű a földön tárolni, mert így később nagy esélyünk van belelépni és pofára esni.
Mikor kivesszük a sütőből a krumpliszeleteket, szükség van valakire, aki addig fújja, míg teljesen ki nem hűl, és már fogyasztható is!

Kerti munka

Ilyenkor, ősszel bizony nagyon nehéz dolga van egy kerttulajdonosnak. Ezért mostanában jó sok időt töltök a Mamáéknál, hogy segítsek nekik a munkában. Szereztem is egy munkásgatyát hózentrógerrel, és felhúztam a munkássapkámat is. Aztán indulhatott a meló!

Ott van például az almaszedés. Nagyon nehéz feladat, még akkor is, ha egészen apró almákról van szó. Meglepetésnek szántam, ezért aztán mire a Mama haza ért a bölcsiből, egy méter magasságig minden díszalmát leszedtem a fáról. Nem volt könnyű feladat, mivel csak nyolcvanöt centi vagyok, teljes erőből bele kellett csimpaszkodnom az ágakba, hogy lehúzzam és elérjem a magasabban levő almácskákat. Vava cica is segített, felmászott a fa tetejére, és az ott növő terméseket "lepofozta" nekem a földre.

Aztán meg van a lehullott avar összegyűjtése. Össze kell söpörni, majd zsákokba lapátolni. De a kettő között van egy nagyon fontos, kihagyhatatlan lépés, miszerint a kupacokban jól meg kell hemperegni.
Anya is próbált segíteni, de mindig rossz irányba söprögette a leveleket, és folyton összerendezgette a kupacot, amit én már gondosan széttúrtam. Van még mit tanulnia, úgy hiszem!

Rosszalkodás mesterfokon

Az Őszi szünetet két okból találták ki:
1. Ne kelljen fűteni az iskolában
2. Az otthon unatkozó gyerekek rosszaságra tanítsák kisebb rokonaikat

Már hétfőn sejthette Anya, hogy ez nem szokványos hét lesz, mert amint beléptünk a Dédiéknél a lépcsőházba, megláttuk a Brúnó kutya pórázát a babakocsimnak fenntartott helyen.
Amint a lépcső tetejére értünk, megláthattuk a hatalmas cipőhalmot is, ami a Zsuzsáék jelenlétét jelezte. Ekkor Anya megszólalt -"Nézd, Mimi, itt vannak az Adriék!"- Mire az én szám fülig húzódott, és mind a négy fogam kilátszott.

Tehát így kezdődött. Aztán volt négykézláb rohangászás, dübögés, csokimajszolás, hintaszékrángatás nyikorgásig, és a kedvencem is, a porcelánfigura hajigálás. Na jó, ez utóbbira nem a lányok tanítottak, magamtól jöttem rá, milyen izgalmas játék. Nem is a porcelán csörömpölése miatt, hanem amikor Anya visítani kezd: "Neeeee! Tedd le óóóóóvatosan!"

A hét többi napján a Dédiék leléptek vidékre, ezért aztán a Zsuzsáékhoz mentünk rosszalkodni. Három napot is!

Nemcsak ijesztgettem őket, hanem fogócskáztam is a lányokkal. A Dóri szaladt elöl, én meg az Adri kezét fogva utána. Egy idő után pár lépést már egyedül is szaladtam, de jobb volt kézen fogva, mert úgy gyorsabb voltam, hamarabb elkaptam a Dórit.
A játék, amitől Anya lábai remegni kezdtek, az volt, mikor felültem egy nyeklő-nyakló plüsspacira, az Adri meg a Dóri felemelték velem együtt, és körbe-körbe lovagoltattak rajta a lakásban. Én meg csak kacagtam, sikítoztam és ugrabugráltam!
Voltunk játszótéren is, és végre nem olyan dedóson, amikre Anya meg Apa cipelnek folyton, hanem igazi nagy gyerekeknek valón. Mászókával, kötélmászós, csúszdás várral, meg támla nélküli hintával is fel volt szerelve. És a lányokkal fel is másztunk mindenhová.
A Zsuzsa nagyon jó vendéglátó volt, és ezzel most nem a répafőzelékre, hanem a palacsintára próbálok utalni. Megyek ám máskor is!!!