Lassan úrja itt a karácsony, és, mint azt már a múlt évben is kénytelen-kelletlen megtapasztaltam, ez elég nagy felhajtással jár. Főleg vásárolgatás terén. Anyáék be is jelentkeztek (jelentettek engem) a fényképészhez. De hogy biztosan bombanő legyek a képeken, előtte Anyával ruhapróbát tartottunk. 
Ez abból állt, hogy én körbe-körbe mászkáltam a lakásban, miközben Anya minden létező göncömmel a kezében rohant utánam, hogy felaggathassa rám.
Mikor végre sikerült egy-egy ruhát rámerőszakolni, bőszen kattintgatni kezdett a fényképezőgéppel, mert mint kiderült, nem csak az a lényeg, hogy rajtam jól mutasson a ruha, hanem a kiválasztott háttérhez is, sőt nem csak élőben, hanem fényképen is.
Tehát, mint mindenki láthatja, ez egy nagyon komoly, és felelősségteljes feladat! Már csak azért is, mert ezen a döntésen múlik, hogy amikor a rokonok és barátok meglátják a kész felvételeket, aranyos, vagy csodaszép jelzővel illetik. És ez nem mindegy ám! Természetesen én, mint igazi hölgy, a csodaszépre hajtok! Bár egyszer-kétszer elcsábultam egy-egy kényelmesebb, ennél fogva némileg hiányosabb öltözék után. 
Na jó, bevallom, voltak azért mókás részei is a próbának, nem csak terhesek.Amikor Anya kettesben hagyott a kanapén egy gyönyörű selyemruhával, én megpróbáltam felrángatni a lábamra. Csak hogy előbb túl legyünk mindenen.
Itt a végén még megjegyezném, hogy ezekben az ünnepi rucikban irtó nehéz egy vizilovat átcipelni nappalin.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése