Ez az esti séta alkalmával készítettem Anyáról:
Ez a kép pedig a Százéves cukrászdában készült, ahol túl sok rumot tettek a sütibe, emiatt végig fordítva tartottam a fényképezőgépet:
zajlott. Azért vénasszonyok városa, mert a strand tele volt velük. De képzeljétek, akkora mázlim volt, hogy az egyik "vénasszony" pont abba a szállodába hozta el az unokáit is, amelyikben mi vo
ltunk, akik történetesen az ovistársaim voltak.
Szerencsére az én Apukám a legviccesebb ember a Világon, és mindig minden buliban benne van, így aztán a hullám medencében is ugráltunk, meg a gyerekmedencében is együtt hancúroztunk.
Sőt, a szálloda liftjében is betyárkodtunk: minden emelet gombját megnyomogattuk, és minden ablakból csináltunk fotókat is.
1. Az első felvételen az látható, ahogy próbálok felmászni a domboldalon, de sehogy sem sikerül, és persze senki sem segít, csak röhög rajtam.
2. A második felvételen lovasszánon szeljük át a focipályát, persze minden kanyar kész életveszély, és amikor éppen nem kanyarodunk, akkor úgy zötykölődünk, hogy spenót lesz az agyamból.
3. Az utolsó felvételen az örökítette meg a Mama, amint Anya lelök a szánkóról, majd áthajt rajtam, végül a szánkó alól kirángat.
mint én. A szálloda vadasparkjában lakó állatok például biztos nem. Vígasztalás képpen minden nap vittem nekik pár falat almát, amit a vacsoraasztalról csentem el.
Idén Szilveszter reggele a Mamáéknál köszöntött rám, mert az oviban Téli szünet volt, de sajnos erre a reklamálós nénik és bácsik nincsenek tisztelettel, ezért Anyának muszáj volt dolgoznia. Szerencsére már délben lelépett, és eljött értem a Mamáékhoz, így még a nagy petárdázás előtt sikerült épségben haza érnünk.
Anya szerint még kicsi vagyok ahhoz, hogy éjfélkor felébresszenek koccintani, ezért a szokásos késő esti nagy zabálás után kihúztuk a kanapét a nappaliban, és Anyával pizsiben innen néztük a tévét. Apa meg közben "nyomta a gépet".
Sajnos idén a Mamáék a Geomikulást nagyon elszúrták, mert olyan későn mentünk hogy már teljesen ki volt fosztva a Mikulás zsákja, és a környék sem nyújtott valami felemelő látványt. Volt fák, meg latyak, de sehol egy játszótér, vagy bármi, ami egy kisgyerek fantáziáját megmozgatná. 
Ezért aztán már előre lekonyult a szám, amikor a két ünnep között a Sanyi Papa elővette a dzsípíeszt, és vadul pötyögni kezdte a koordinátákat, miközben a Mama bundabugyit, meg védőfelszerelést adott rám, és közben áradozott róla, milyen jó lesz nekem a kincskeresés. Na jó, később kiderült, hogy igaza volt, de nehogy valaki elmondja Neki!!!
Az ajándékkeresés után elmentünk egy étterembe, ahol jól belakmároztam palacsintából, és olyan jól viselkedtem, ahogyan még egy felnőttnek is nehezére esne. Meg is volt a jutalmam. Igazi lovasszánon utazhattam!
Anya egész decemberben azzal fenyegetett, hogy ha nem viselkedek rendesen, nem kapok ajándékot karácsonyra. Engem szokás szerint nem hatott meg a fenyegetése. Egyszer már nagyon kíváncsi lennék rá, hogy az igazán jó gyerekeknek mit hoz a Jézuska, mert Én, az igazi Rosszcsont egy egész szobát kaptam.
Anyáék idén úgy gondolták, hogy már vagyok annyira nagylány, hogy segédkezhetek a karácsonyfa díszítésben. Így ez egy igazi családi program lett nálunk. Amíg aludtam, Apa beállította a fát, és amikor felébredtem a délutáni szunyókálásból, hármasban feldíszítettük. Apa feladata volt az égők felrakása. Anya a díszeket szedte elő a dobozból.
Én pedig a dolog kreatív részében működtem közre, azaz a díszfelakasztgatásban. Mivel az évek során több csecsebecse gyűlt össze, mint ami egy aprócska lakásba beférő fenyőfán elhelyezhető lenne, ezért az összes olyan felületre aggattam díszeket, ahová csak lehetett. Egyet-kettőt még magamra is.
Amikor már mindent szépen feldíszítettünk, mindnyájan megfürödtünk, hajat mostunk, Anyával szép ruhába öltöztünk, és a fürdőszobában sugdolózva vártuk a csilingelést. Amint meghallottuk, kiszaladtam a nappaliba. Sajnos a Jézuskát nem sikerült elcsípnem, de a keze nyomán itt maradt ajándékokat azonnal megrohamoztam. 
Volt a csomagok között hercegnős kirakó, meg hercegnős dominó, sőt a legnagyobb vágyam, egy beszélő Álomőrző róka is, amit Rodinak neveztem el. Apára pedig az elengedhetetlen Mozart-golyó várt a fa alatt. Anya egy Swarowski kristályokkal kirakott tollat kapott, mert végre megkapta az aláírási jogosultságot a munkahelyén.
Az utolsó ici-pici csomagot a végére hagytam. Amikor kibontottam, egy kulcsot találtam benne. Rögtön tudtam, hova való, mert valamilyen rejtélyes oknál fogva a hálószoba ajtaja már napok óta "be volt ragadva", ezért éjszakánként mindhárman kint aludtunk a nappaliban, a kihúzhatós kanapén.
Nem igazán lehet leírni azt a csodálkozást, amit az ajtó kinyitása után produkáltam. A húúúúú, és hűűűűűűű felkiáltások között egy "és függöny is van" is elhagyta a számat.
Az új szobámban minden megtalálható, amire egy magamfajta elkényeztetett kislánynak szüksége lehet. Van benne hercegnős ágy, és egy kihúzhatós meseolvasó fotel Anyáéknak. Természetesen helyet kapott a nagyon csajos játékházikóm is, ahova szükség esetén elbújhatok a világ elől.
A szép fehér, lépcsőzetes polc mellett található a rajzasztalom, hozzá való székkel. A hátulján egy egész tekercs papír van, így ha az éppen aktuálisat telerajzoltam, csak le kell tépni, és újat húzni a helyére. A ceruzák tárolására pedig a hercegnős tolltartón túl az asztallap alatti titkos rekesz is használható.
