Bölcsi

Képzeljétek, a bölcsőde egy nagy szoba, tele játékokkal! Minden olyan alacsony, hogy még én is elérem! És mindennel szabad játszani!

A Mama bölcsiben dolgozik, vigyáz a gyerekekre. Én eddig nem tudtam, mi az a bölcsi, ezért meglátogattuk a Mamát. Sajnos a gyerekek már haza mentek, de így is nagyon jól éreztem magam.

Először is mindent lepakoltam, meg kiszórtam a babakonyhában.

Aztán hintáztam egyet a babahintaszékben. Azt hiszem, ilyen nekem is kell otthonra!

Később még találtam egy kis istállót, ami tele volt műanyag állatokkal. Anya szerint volt ott barika, boci, kecske, és paci. Szerintem meg csak vava volt benne!

Végül körbe-körbe tologattam egy bevásárlókocsit. Igaz, még nem tudok járni, de mivel ebbe kapaszkodtam, nem estem el. Ez is nagyon jó játék, ilyet is akarok!

Nagyon nem akartam haza menni, mikor Anyáék elpakolták a játékokat, én újra leszedtem őket a polcról. De muszáj volt indulni, mert bezárt a bölcsi, és a többi néni is haza akart menni.

Nagyon jó hely ez a bölcsőde, el is határoztam magamban, hogy a Mamát gyakran fogom itt látogatni. Legközelebb talán korábban jövök, és még gyerekek is lesznek!

VAVA, a cica

Apa megint "haza hozta a munkát" hétvégére, így minket lepasszolt a Mamáékhoz. Na jó, azért nem volt olyan rossz, de akkor is, ez nem pofátlanság?

Mivel a Mama délelőttös volt, Anya már délben elindult velem, hogy majd ott alszom a kertben. Én sajna keresztülhúztam a számításaikat, és már az úton kialudtam magam, ezért kénytelenek voltak délutánra gyerekprogramokat szervezni. Voltunk "Mekiben", ahol kaptam egy pár falat fagyit. (Igen, akkor még hőség volt!) Aztán meg elmentünk a játszótérre, ahova a Papa is elénk jött. Ezért aztán a haza úton nem kellet az uncsi babakocsiban ülnöm, szívhattam a friss magaslati levegőt.
Este Anya meg a Gergő pizzát rendeltek (a Gergő az Anya ijesztő öccse), én meg befeküdtem a Papa mellé tévét nézni. Anya arra jött be, hogy mindketten hortyogunk.

Másnap reggel megkávéztunk a Mamával, aztán indultunk ki a piacra. Vettünk krumplit, tojást, cicát. Utóbbit ingyen osztogatták, és mivel a Mamáéknál most nem lakik semmilyen állat, Anya addig könyörgött a Mamának, míg haza nem vittük Vavát. Persze, ők valami jobb cicanevet szántak neki, de mivel nekem most minden állat kutya, ezért csak Vavának hívom. Késöbb a Mamáéknak annyira megtetszett ez a név, hogy a cica neve hivatalosan is Vava lett.

Vasárnap a Papának dolgoznia kellett, mi a Mamával és Anyával elmentünk vásárolgatni. Hirtelen nagyon hidegre fordult az idő, így nyakig bebugyolálva indultunk útnak. Menet közben belecsöppentünk egy lakótelepi buliba, ahol nagyon kedves nénik hagymás-zsíros kenyeret osztogattak. Ez annyira fincsi volt, hogy egy egész szeletet megettem belőle. Ráadásul teljesen egyedül!

Utána még visszamentünk a Mamáékhoz, ahol egy nagyot aludtam a teraszon, mielőtt haza indultunk volna. Apa már nagyon várt minket, még a metróhoz is kijött elénk, és együtt mentünk a házig. Otthon aztán csicseregve elmeséltem neki mennyi minden történt velem a hétvégén.

Nagyon örülök, hogy végre van egy cica a Mamáéknál, mert nekem nem lehet állatom, nem érezné jól magát a kis lakásban. De így megismerhetem az állatokat, ráadásul mindenfél kötelezettség nélkül. Jól kifundáltam, igaz?

Rokonlátogatás

Hatalmas családom van ám! A zöme nem is lakik velünk Pesten. Még olyanok is vannak, akikkel nem is találkoztam soha. Sőt, mi több, ők vannak többségben. Ennek az az oka, hogy eléggé otthon ülő típus vagyok, így nem mentem még meglátogatni őket. De ha a hegy nem megy Mohamedhez...

Szóval eljöttek hozzám a rokonok. A Dédi testvére a feleségével: Jani bácsi és Erzsi néni. Na jó, igazából nem hozzám jöttek, hanem a doktorbácsihoz, de így sokkal fontosabbnak tűnök.

Tehát amikor feljöttek Pestre, a Dédinél aludtak, és mi Anyával meg a Mamával már ott vártuk Őket.
A Jani bácsira figyeltem fel igazán, mert ő aztán nagyon tekintélyt parancsoló ember! De nem mertem odamenni hozzá. Az Erzsi néni ölében viszont nagyon jót ücsörögtem, közben játszottam. Amikor Anya nyújtotta felém a kezét, hogy most már megyünk haza, rá sem hederítettem, inkább még jobban befészkeltem magam az Erzsi néni ölébe, és játszottam tovább.

Nagyon jól éreztem magam, így eldöntöttem, hogy máskor is szeretnék velük találkozni. Talán megkérem a Dédit, hogy vigyen el magával, amikor megy hozzájuk Jászdózsára, de csak ha már nagyobb leszek, mert Anya nélkül még nem szívesen alszom.

Fontosnak tartom, hogy az embernek legyenek rokonaik, és tartsák is velük a kapcsolatot. Hiszen sosem tudni, ki nyeri meg a lottó ötöst!

OTP

Tegnap bementem Apa "munkahelyére". Hát, nem tudom mit nyafog folyton, hogy fáradt! Mert az ott nem is igazi munkahely, hanem játszótér!

Van egy nagy asztal, tele csörgő-zörgő papírokkal, meg egy nagy gép, amin világító gombok vannak, néha zúgni kezd, és köpködi kifelé a lapokat. Tök jó játék, lehet nyomogatni a gombokat. Van egy nagy monitor is, amit ha nyomkodok, sorszámozott papírokat osztogat. Ők azt mondják, az ügyfeleknek van, de én tudom, hogy igazából csak játszanak vele.
A legnagyobb naplopó Apa főnöknője, mert a hatalmas nagy irodájában a hatalmas nagy asztalán van egy tálkában apró cukorka, amit nagyon jól lehet ki-be rakosgatni. Biztos ő is ezt csinálja egész nap, mivel az egész OTP-fiókban ez a legjobb játék, és gondolom, mivel ő a főnök, ezért van neki a legjobb játéka.

Azért, hogy az ügyfelek is tudjanak játszani néha, ne csak a dolgozók, van kis asztalka babzsákfotelekkel, meg sok-sok zsírkrétával, ahol lehet rajzolgatni. Állítólag az ügyfelek gyerekeinek van fenntartva, de tuti, hogy a felnőttek játszanak vele!

Lustálkodás

Igaz, nagyon mozgékony csajszi vagyok, azért néha én is engedélyezek magamnak egy kis pihenőt. Tulajdonképpen bárhol képes vagyok elterülni, néha még a földön is, ilyenkor kalimpálok a lábammal hason fekve, miközben rugdosom a parkettát.

Reggel, amikor felébredek sem pattanok ki rögtön az ágyból, hanem inkább mókázok Anyával. Bújok, pusziszkodunk, kukucsolunk, meg ilyesmi. És ez igaz a délelötti és délutáni alvásra is. Igen, még kétszer alszom egy nap! Szóval, lusta vagyok?!

Esténként, mielőtt vacsizni kezdenék, megengedek magamnak egy kis pihenőt a tévé előtt. Általában nem egyedül nézem a mesét, hanem a kedvenc babámmal, Elmoval. Ő valójában nem is baba, hanem egy szörny a Szezám utcából, de mivel nincs babám, így őt neveztem el babának, mondogatom is, hogy BABABABA, és viszem magammal mindenhová, még aludni is.

Ülünk a vonaton!

Anyának van egy lökött öccse, aki minden marhaságban benne van. Ezek persze általában nagyon vagány, és menő dolgok. A múlt héten itt jártak nálunk, és együtt mentünk ki a Mamáékhoz, mert engem már megint lepasszoltak, hogy bulizhassanak.

De hogy ne kalandozzak messzire, a mostani vagánykodás az volt, hogy nem metróval, hanem vonattal mentünk ki a Mamához. Az állomás nagyon tetszett, voltak vonatok, meg nyüzsgés, és hangosbemondó is. A vonaton ülve viszont hamar eluntam magam, pedig csak a Nyugatitól mentünk a Ferihegyi állomásig, ami nem volt több 10 percnél. Félúton aztán el is aludtam nagy unalmamban.

Anya elküldte Apának a vonatos fényképet, Apa meg rögtön felhívott minket, hogy hova szökünk. Anya meg is jegyezte, hogy ezentúl mindig egy ilyen fényképet fog küldeni a telefonjára, ha azt szeretné, hogy azonnal visszahívja.

Bemutatom Patrikot!

Már nagyon unom, hogy mindenki csak kérdezgeti tőlem: "Ki az a Patrik?" "Milyen az a Patrik?" Helyes az a Patrik?

Ezért most közkívánatra, íme, itt van Patrik élő fényképnagyságban!

Mostanában ritkábban találkozunk, mert mindketten nagyon elfoglaltak vagyunk, ők építkeznek, mi pedig folyton a Dédiék nyakán lógunk.

Azért délelöttönként néha összefutunk a homokozóban, ahol Patrik a fejemre szórja a homokot, (csupán csak udvarlásból) én meg bosszúból elveszem a lapátját. Az összes lapátját!

Hát, igen, még mindig én vagyok a homokozó réme, mindenkitől próbálom elvenni a játékokat, azt viszont nem szeretem, ha mások próbálnak az enyémmel játszani. Ugyan Anya már különböző játékos módszerekkel próbál leszoktatni róla, sajnos nem sok sikerrel.