Csavard fel a szőnyeget!

Imádok táncolni!!!

Jobban mondva riszálni a popómat, vagy ugrálni Anyával meg Apával bármilyen zenére. Amikor még csak pár hónapos voltam, ment a tévében a "Csináljuk a fesztivált!". Hát mi aztán csináltuk is. Igaz, este tízkor kezdődött, így az alattunk lakók aznap tuti nem feküdtek le a tyúkokkal. És olyankor én sem kisbabához illő időben kerültem ágyba.

Mostanában inkább Halász Juditra ropom. Van egy kedvenc számom, a Táltosmese, amiben azt énekli: bumbumbum. Ilyenkor mindig nagyot dobbantunk, meg ugrálunk. Annyira tetszik, hogy már meg is tanultam, így amikor hallgatni akarom, csak kiabálok Anyának, hogy BUMBUMBUM, meg nyújtom neki a távirányítót. És persze akkor is ezt teszem, mikor vége a számnak. Hogy tekerje vissza, de iziben!

A Dédiéknél is szoktunk táncolni, ilyenkor a Dédipapa mindig bekapcsolja a zenecsatornát, amit jó hangosan üvöltetünk. Pár napja azt is megtanította nekem, hogyan kell felcsavarni a szőnyeget, hogy a nagy vígadalom közepette nehogy kiloccsanjon rá a sör.

Amikor már nagylány leszek, valószínűleg nekem is két ballábam lesz, mint Anyának, de amíg kicsi vagyok, nagyon cuki, ahogy riszálom magam. Úgy gondolom, ezzel Anyának is örömöt szerzek, mert amíg velem ugrabugrál, megspórolja a kondibérletet. És ráadásként takarózhat velem, miszerint azért bénázik, mert én még csak így tudok táncikálni.

Az államalapítás ünnepe

Anyáék úgy határoztak, hogy bemutatják nekem, mi is az a Rendezvény, így babakocsiba ültettek, és kihurcoltak az "Államalapítás nagy ünnepére".
Már reggeli után (amire nálunk, lustáknál csak 10-kor került sor) elindultunk. Gondolták, hogy a délelötti alvásomat a babakocsiban elintézem. Hát én nem így gondoltam. Nézelődtem, hancúroztam, integettem, vigyorogtam. Nem is sokáig maradtam a kocsiban, inkább Apa vagy Anya karjából néztem a sok érdekességet.
Leszálltunk a mertóról, pár percet sétáltunk, és el is érkeztünk "Szent István király udvarába", a Parlament elé, ahol minden féle bemutatókat tartottak régi ruhás nénik és bácsik. Volt műkecske-fejés, fafaragás, szalmabáb készítés, meg kenyérsütés is.

Anyának legjobban az ökörsütés tetszett. És ez nem csak látványosság volt, hanem illatosság is. Össze is futott a nyál a számban. Na meg Anyáéban is. Apát persze nem hatják meg az ilyen ínyencségek, így ő volt az egyetlen józan ember a csapatban, és végül lebeszélt minket, hogy beálljunk a majd' 1 km hosszú sorba, ahol a husikat árulták. Azért fényképet készítettünk!

Hűsölni behúzódtunk a Mezőgazdasági Minisztérium árkádjai alá, közben megnéztük a sok híres emberről készült mellszobrot. Apa azt mondta, ők a "fejesek", mert csak a fejükről készült szobor! :-)
Egyszer csak a villamossineken megjelent egy csomó bácsi lóháton, akik a hőség ellenére nagyon be voltak öltözve, és magukat "lovászíjászként" emlegették. Hát, legyenek csak rá büszkék! Én nem szívesen lennék szőrmebundás lovászíjász ötven fokban! Mikor rájuk néztem, úgy leizzadtam, még a sapimat is lekaptam, ne melegítse a fejemet.

Mivel már kicsit untam magam, így kitaláltam egy igazi Augusztus 20-i játékot! A neve: zászlódobálás. Az a lényege, hogy én ledobom a földre a zászlót, Apa meg felveszi. Nagyon vicces játék, lehet hogy elviszem egy nagy játékgyárhoz szabadalmaztatni.






Pont mikor a legmelegebb volt, és már kicsit fáradtak is voltunk Anyával, Apa felküldött minket egy tök nehezen megmászható hídra, csak hogy fényképeket készítsen. Na ezt a megpróbáltatást már végképp nem viseltem el cumi nélkül!


A bazilikát is megnéztük, ahol már készülődtek a délutáni Szent Jobb-körmenetre. a közelben találtunk egy fagyizót, ahol rózsa formájú fagyit árultak. Anyáék vettek is maguknak. Nekem nem vettek, de azért Anyáéból kaptam pár nyalást




Kora délután én aludtam egyet, Apáék meg közben repülős bemutatót néztek. Állítólag nagyon hangos volt, de ezek szerint én meg nagyon álmos voltam.
Arra ébredtem, hogy egy kerthelyiségben ülünk, és "ezek" nagyban esznek. Gyorsan én is kiharcoltam magamnak egy kis banánpürét.


Egy nagy kanyarral visszajutottunk a Parlamenthez, ahol István király éppen igazságot osztott. A vitézei viszont éppen pihentek, így anya megkérte őket, hogy most az egyszer ne csak olajfestményhez, hanem egy fotó kedvéért is pózoljanak.
Később még láttunk hatalmas bácsikat is, akik gólyalábon sétáltak, miközben doboltak. És átléptek egy néni feje fölött. Nagyon muris volt. Anya jót nevetett, én meg csak tátott szájjal néztem.


Estére már mindhárman nagyon elfáradtunk, így siettünk haza. Én azért, hogy végre alhassak egy nagyot, Anyáék pedig, hogy nézhessék az erkélyről a tűzijátákot. Igazán jó fej voltam, mert olyan gyorsan elaludtam, hogy még az elejét sem késték le.

Hurrá, nyaralunk!

Na jó, kicsit nagyzoltam, a nyaralás igazából egy hosszú hétvége volt, és csak Anyával voltunk, Apa nem jött. De azért elmesélem!

A Dédiék, meg a Zsuzsáék eldöntötték, hogy lemennek a családi nyaralóba Jászapátira, és Anya meg kibulizta, hogy mi is mehessünk. A Nagyit kértük meg, hogy cuccoljon le minket autóval, mert Anyáék a fél lakást összepakolták, hogy semmiben ne szenvedjek ott sem hiányt. Az út elég hosszú volt, a sok játék ellenére, amikkel Anya próbált szórakoztatni engem, na meg persze magát is. Így aztán félútig bömböltem, a másik felén meg aludtam. A Dédiék már ott vártak minket, és egy gyors kipakolás után mehettünk is a strandra, ami szerencsére csak öt percre volt a háztól.

És itt következett az, ami még nem volt! Például kiderült, hogy én valójában Vizimanó vagyok. Ki sem lehetett rángatni a jó meleg medencéből. Meg az is kiderült, hogy a strandon fellelhető bármely étel finomabb a bébiételnél. Így aztán ettem párolt zöldségeket és sült csirke combot az "önkiben", meg hamburger falatkákat a büfében, ja és egy kis pizzát is.

A medencében ráncosra ázó idős nénikéket pedig elkápráztattam a kacagásommal és az integetésemmel. Egy fájdalma volt csak Anyának, hogy mindenki kisfiúnak nézett, mert kék volt az úszópelusom, és nincs fülbevaló a fülemben. Ja, meg a Patrik miatt is van a dolog, mert az ő sapiját kértük kölcsön, hogy nehogy megsüsse a nap a fejemet. Nem is értem, hogy az Anyukája miért nem kislányosabb sapkát vett neki!?

Késő délután mentünk csak haza a strandról, és mire a nyaralóhoz értünk meg is érkeztek a Zsuzsáék a gyerekekkel, meg Brúnó kutyával. Innentől kezdve én folyton a lányokon lógtam, kivéve amikor nagy ritkán Anyán.

Másnap reggel korán keltünk, hogy mehessünk fürdeni. De előbb még pizsiben hancúroztunk egy nagyot az Adrival meg a Dórival az ágyon. Majd hatalmasat reggeliztünk a teraszon. Sajnos azonban elromlott az idő, így délelött az olimpiát néztük a tévében, nyakig betakarózva.

Aztán még délelött vettem pár KRESZ-leckét az Adritól. Nekik van autójuk, így nagyon jól értenek a vezetéshez.

Délben végre kimentünk a strandra, ahol csak keveset fürödhettem a hideg miatt, de azért egész jól elszórakoztam a nyugágyakon. Szokás szerint ki-be-pakolósat játszottam Anya táskájával. Valami rendezvény miatt voltak különböző nemzetiségű táncosok is, amit tátott szájjal néztem. Ja, és biztos tudják a strandfenntartók, hogy imádok tévézni, mert egy hatalmas plazmatévét állítottak szembe az egyik medencével, ahonnan figyelemmel kísérhettem az olimpiai eseményeket.

Este hatalmas "vacsoracsatát" csaptunk a nyaraló teraszán, majd megnéztük DVD-n a lányokkal a Mézengúzt, utána pedig irány az ágy.

Vasárnap végre előbújt a napocska is, így már korán kimentünk a strandra, ahol kezdetnek egy hatalmasat aludtam. Majd rengeteg pancsolás következett, meg vízilabdáztam a Danival a körmedencében.

Délután a Dédipapával meg Anyával bementünk a nyaralóba, mert Apa, meg a Nagypapa oda jöttek értünk. Az úton visszafelé is félig aludtam, félig nyűgösködtem, de amikor haza értünk be nem állt a szám, "elmeséltem" Apának a történteket.

Nagyon jó volt ez a nyaralás, csak kár, hogy Apa nem tartott velünk. De megígérte, hogy majd elmegyünk hármasban is, mert nagyon kíváncsi a pancsolási-tudományomra.

Szülinap

Juhééé! Egy éves lettem!


Ez egyébként is egy tök jó móka, de mivel nálunk jó nagy a család, így nekem 3 tök jó móka volt.


A nagy napon kimentünk Anyával a Dédihez, ahol a Mama is várt már minket. Jól belaktam bablevessel, aztán megkaptam az első ajándékokat. A Dédiéktől egy kisbabáknak való vizipisztoly-delfint, amit már tudok is használni. Csak úgy visít anya, mikor lelocsolom vele!


A Mamától meg egy formaberakó csiga-bigát, ami zenél(t), amíg Anya ki nem vette belőle az elemet. Ez most a kedvenc játékom, bár még nem a megfelelő lyukon dobom be a kockákat, hanem csalok, és felnyitom a fedelét, ahol ki kéne szedni. De ezzel tanultam meg berakni a dolgokat, mert eddig mindent csak kiszedni tudtam valahonnan.

Kaptam egy kismotort is, ami oroszlán formájú, és tologatnom kéne, de én inkább csak eliszkolok, ha meglátom. Mert az oroszlánok nagyon rémisztőek ám!


Megkaptam első postán küldött levelemet is. Illetve egy képeslapot, amit a pécsi rokonaim írtak. Gyönyörű szép hercegnő volt rajta. Azért csak volt, mert letéptem. De Anya gyorsan visszaragasztotta, mert szerinte ez egy emlék, amit el kell tenni, nem pedig játék. De akkor meg miért én kaptam. Gondolom, ha azért küldték, hogy Ő! azt csináljon vele, amit Ő! akar, akkor az Ő neve lett volna a borítékon. De az én nevem volt, bizony!



Este Anya sütött gofrit, és csinált belőle tortácskát, az elmaradhatatlan zenélős gyertyával, ami a "Boldog szülinapot" játszotta. Csupa olyan hozzávalóból készült, amit én is ehettem, így ez lett a vacsorám. Miközben Ő sütött, mi apával a receptet ellenőriztük, hogy Anya nehogy elrontson valamit.


Én szívem szerint a gyertyát is megettem volna, de végül inkább elraktuk emlékbe. Anyáéktól is kaptam ajándékot! Egy olyan játékot, amit a fürdőkád oldalára lehet tapasztani, és ha vizet locsolunk bele, forog a malomkerék. Így ettől a naptól kezdve az esti fürdés időtartama fél óráról másfél órára változott.











A második turnus a hétvégén következett a Nagyiéknál. Itt egy kisvakondos könyvet kaptam, ami azóta is nagy kedvenc, és RUHÁKAT! Hát nem gyerek vagyok, vagy mi a fene! De persze Anya meg Apa nagyon örült neki, hogy nem egy ötszázhuszonhatodik játékkal bővült a készlet. Na jó, nekem is tetszik, de hát akkor is!






Végezetül egy héttel később a Mamáéknál összejött az egész család, Zsuzsáék is, meg a Dédiék, és még a Gergő is ott volt. Ami nagyon nagy szó ám! Itt volt igazi csokitorta, és mivel a Papának is volt szülinapja (hihi, már 50 éves vénember lett), még egy diós is. Én csak a csokisból kaptam egy nyalást. Nagyon ízlett, de Anya azt mondta, fájni fog tőle a pocakom. De szerintem csak Ő akarta megenni mindet!



Aztán meg eljött Anya barátnője is, a férjével meg a kisfiával, akiktől egy nagyon csajos nyáriruhát kaptam, meg két bögrét. Azért kettőt, hogy legyen mit eltörni.




Végül megint ottalvós buli kerekedett a dologból, mert anya lelépett apával mozizni.De ebben a dologban már nagyon profik vagyunk a Mamáékkal, és hogy Anyát bosszantsuk, amiért itthagyott, az otthoni hét órás keléssel ellentétben, mindig kilencig alszunk reggel.

Tehát mindent egybevetve, egész jó volt ez az első év, főleg a záróbulik.

Jövőre veletek ugyanitt!!!