Egy-két idősebb olvasóm kérdezhetné, hogy milyen új módi ez, hogy már a Legonak is rendeznek kiállitást, bezzeg a régi szép időkben még a nagy festőknek voltak csak kiállitásaik...
Valójában a Lego-kiállitást az Apukák találták ki, hogy kiélhessék gyermeki ösztöneiket, és a szegény gyerkőcök csak szenvedő alanyai ennek az aljas iparágnak.
Szóval Apa felöltöztetett kénye-kedve szerint, és elcipelt a Duna Plázába, ahol ez a ribillió zajlott.
Mindenféle hatalmas épitmények, egész városok épültek a Legoból, de sajnos üvegbúra alatt. Viszont ha az üvegen lévő mozgásérzékelő előtt sokáig tapicskoltam, akkor belül működésbe léptek a buszok, vonatok, helikopterek, meg egyéb járművek.
Szerencsére a kisebbekre is gondoltak, és épitettek olyan elefántot, aminek a fejére lehetett rakni a kavicsot, meg oroszlánt, aminek a belsejébe bújva gyakorolhattam az oroszlánüvöltést is.
És volt egy nagy játszószoba is temérdek mennyiségű épitőkockával, kizárólag kiskorúak használatára fenntartva. Apa sértődötten el is húzta a csikot a kávézóba, de igy legalább jobban koncentrálhattam az épitkezésre.
