Bumby kutya vagyok! Egy tündéri spániel kisfiú! A Mimi olyan rendes, megengedte nekem, hogy bemutatkozhassak itt a blogjában És én élek is a lehetőséggel!
Szóval, öt napja élek itt Seresékkel, amióta a gazdáméknak el kellett költöznie, és Ők voltak olyan kedvesek, és magukhoz vettek. Két és fél éven át a pesti Népszigeten lévő szálloda kertjében laktam, egy házaspárral, két kisgyerekkel és egy hozzám hasonló kutyával (az emberek bent laktak a házban, nem a kertben!). Többek között most itt ezért is fogadtak be, mert annyira jól kijövök a kisgyerekekkel. Meg persze a cuki pofim miatt!
Még mielőtt bárki is neheztelne az előző gazdijaimra, megjegyzem, hogy imádtak engem, de sajnos nem vihettek magukkal az új lakásukba. Nem érezném jól magam, csak kertes házban. De megtalálták nekem a lehető legideálisabb családot! (Igaz, csak másodjára, mert az első helyről három nap után visszapasszoltak a hancúrozós magatartásom miatt. Itt viszont ezt szeretik bennem legjobban. Szerintük így vagyok igazi egyéniség.) Így lettem én Seres Bumby, a család kedvence!
És most lássuk őket Bumby-szemmel:
Kezdeném a MIMI-vel, hiszen mégis csak az ő blogjában vagyunk! Ő itt amolyan KÖLYÖK féle, abból is az apróbbik fajta. A szeme már kinyílt, de még nem nagyon mer kimászni az alomból. Még egy kicsit furcsán viselkedik. Egyik pillanatban nevet rám, és engedi hogy nyalogassam, aztán meg hirtelen megijed tőlem, menekülni, majd sírni kezd. De azért jókat játszunk, együtt fetrengünk az asztal alatt, és egy plüss csacsit is szerzett nekem, amit eldob, hogy hozzam vissza. Néha meg is fésül, meg megtörölgetett fürdés után is, amiket nem igazán szeretek, de gyerekszerető és nagyon toleráns kutya lévén eltűröm tőle.
Az ő anyukája az ÁGI, a NEM-EMBER. Mindenre csak azt mondja, hogy NEM! Például "Bumby, ne ugrálj!" meg " Bumby, ne menj fel a lépcsőn!" és" Bumby, ne tedd fel a lábad az asztalra!" De nem csak nekem mondja ám meg, hogy mit ne csináljak! Ilyeneket is gyakran hallani tőle, hogy "Mimi, ne puszilgasd a kutyát!", vagy "Mimi, ne add oda a cumidat a kutyának!" Azért persze jó fej is tud lenni, labdázik velem a kertben, megfürdetett, hogy illatos szobakutya lehessen belőlem, és ne kelljen egész nap a kertben fagyoskodnom. És azért is hálás vagyok neki, hogy amikor az első napomat töltöttem itt, és szomorú meg zavarodott voltam, amiért az előző gazdimtól meg kellett válnom, az egész napot velem töltötte, és vígasztalt. Pedig ők igazából nem is itt laknak, hanem a város másik felén.
Aki első ránézésre belémszeretett, és hazahozott magával, az a JUTKA volt. Most nekem már Ő lett a GAZDI. Őt követem mindenhová, hiszen az ő kezébe adta a pórázomat az előző gazdám. Meg persze azért is, mert ő adja a kaját. Állítólag eddig nem is nagyon szerette a kutyákat. Azt mondja, a Miminek akart velem kedveskedni. Ez mellesleg be is jött. Egyébként meg ő az itteni takarító személyzet, valamint az élelmiszer ellátásról is ő hivatott gondoskodni mind emberi, mind állati téren.
A SANYI egy igazi kemény dió! Ő az itteni FALKAVEZÉR. Az első napokban próbáltam őt helyre tenni, hiszen az előző családomban ezt a szerepet én töltöttem be, de csak nem tanulta meg hol a helye. Így aztán kénytelen voltam én engedni egy kicsit. Ezt nehéz ugyan bevallanom, de megérte, mert azóta nagyon jó barátok lettünk. Együtt cigizünk az ajtó előtt, és majdnem minden nap sétálunk egyet kettesben. Ha pedig elmegy valahová, az előszobában fekve várom, mikor jön haza.
A GERGŐ és az ANIKÓ többnyire össze vannak nőve. Nagyon kedvesek velem. Bár sajnos elég ritkán látom őket, mert felváltva laknak itt, meg az Anikó anyukájánál. Az a jó bennük, hogy sokszor késő este jönnek haza, így mikor már mindenki lefeküdt aludni, és azt hiszem, hogy senki már rám sem néz, nyitják az ajtót, és kapásból négy simogató kézzel találom szemben magam.Ennyit rólam, és az új családomról. Köszi, hogy itt lehetek! Most pedig visszaadom a szót a Miminek.
