Hurrá, van fogam!

Vége a boldog fogatlanságnak!

Múlt hét szombaton, több hetes hisztis, sírós-rívós időszakot követően előbújt az Első Fogacskám. Így a Dédit már nem csak fürgeségben, hanem fogaim számával is lekőröztem! :-)

Anya most végre egy kicsit megnyugodhat, hogy az első évet nem fogatlanul zárom. Bár, amilyen rinyálós, úgyis talál magának mást, amin idegelheti magát.

Mivel még nagyon féltem Fogacskát, így egyedül Anya tapogathatta meg eddig, ő is csak fél másodpercre, hogy biztos legyen benne, van ott valami. Volt már ugyan, hogy csellel megpróbálták lefotózni, de szerencsére felfedeztem, belemásztam a kamerába, és kivettem Anya kezéből a fényképezőgépet.

Néha, amikor nevetek, már kicsit látni, de mostanában próbálok mindent csukott szájjal csinálni, még a nevetést, és a beszédet is, nehogy véletlenül megszökjön Fogacska, hiszen az egész család olyan nagyon megszenvedett érte.

Tudom, mire való!

Mivel egy nagyon kiváncsi kislány vagyok, folyton azt nézem, mit csinálnak a felnőttek. Próbálom őket utánozni. Még azokat a dolgokat is eltanultam, amire aztán véletlenül sem próbáltak megtanítani. Egyik ilyen a telefonálás. Anya nem nagyon szereti, mert sugároz, meg minden, de szerintem nagyon jó móka. Főleg, ha nyomkodom a gombokat, mert akkor világít is. És néha a saját fotóimat is lehet látni rajta. Sőt a minap még a Nagyi is belebújt! Hallottam a hangját!

A távirányítót is imádom nyomkodni, sőt, mindig nézek a tévé felé, hogy sikerült-e bekapcsolni. Ha nem, működik, odanyújtom Anyának, hogy "javítsa meg". De nagyon sok funkciójára én jöttem rá, amiről anyáék nem is tudtak. Például hogy meg lehet állítani a tévéadást, meg hogy a DVD-t is lehet a tévé távirányítójával kapcsolgatni.

Azt is tudom, hogy a zsebkendő Anya orrához tartozik. Ő gyakran trombitál bele, és ezért ha találok valahol egy zsepit, rögtön odadörzsölöm Anya orrához.

A cumi ugyan az enyém, de néha úgy ébresztem Anyát, hogy beledugom az ő szájába. Így próbálok neki kedveskedni, cserébe, amiért korán kelek fel. A cumisüvegemben viszont hami van, így abból nem adok senkinek! Az csak az én számba való!

Tudom, hogy az ásványvizes palackból melyik oldalon folyik a víz, de még csak a sportkupakos változatból tudok inni, abból is csak segítséggel.

Néha, amikor ásítok, a kezem a számhoz teszem, de még nem annyira tudatosan, inkább csak véletlenül. Sőt, néha bele is dugom!

És amire Anyáék a legjobban haragszanak, az a számítógépen való munka. Nem tudom, mit nem lehet azon megérteni, hogy egy ilyen kisbabának is lehet dolga a Neten. Mindenesetre én már tudom, hogy a billentyűzet igenis azért van, hogy nyomkodják!

Esőnap

Már napok óta elég rossz az idő, nappal szemerkél az eső, éjszaka meg viharok tombolnak.

Ezért aztán Anya úgy döntött, éppen elég levegő (meg kipufogógáz) ér engem az erkélyen is, nem kell ahhoz megázni.

Játszótérré változtatta a teraszt, rakott ki hintát, meg szőnyeget a földre, és kihurcolt egy csomó játékot is. Aztán kiült, és megmutatta, hogy kell ott játszani.

Már a teraszajtón való kimászás is nagyon érdekes volt. El is ismételgettem néhányszor oda-vissza.

A legjobban mégis az tetszett, amikor a korlátba kapaszkodva kukucskálhattam lefelé. Ez a hatodikról Anya szerint nem valami biztonságos, de ha egyszer odalent zajlanak az igazán érdekes dolgok!

Ottalvós buli

Múlt héten Anyával kint aludtunk a Mamáéknál, és mivel nagyon jól sikerült, kitalálták, hogy most próbáljam meg egyedül!

Már szombat reggel elvitt Anya a metróig, a Mamáék átvettek, mint egy csomagot. Anya mehetett is a dolgára, mi pedig beugrottunk a piacra a Papával és a Mamával.

Aztán egy röpke szundizás után jöhetett a Nagy Kaland!

Hintáztunk, meg fürödtem a kerti medencében, volt nagy fetrengés a Mamáék szuper puha ágyán, és még az ebédből is ettem. Egy kicsit.

Van itt egy kisautót formázó homokozóm is, amiben ugyan még nincs homok, de azért így is jókat tudtam benne játszani.

Tanultam is egy csomó mindent!

Négykézláb felmásztam a lépcsőn, persze csak úgy, hogy a Mama árnyékként követett. Sőt a homokozóban lévő kormányt is tudom körbe-körbe tekerni, amióta a Papa megmutatta.

Estére aztán nagyon elfáradtam, hamar elaludtam, még azt sem vettem észre, hogy Anya és Apa valahol dorbézolnak, és nem jöttek értem.

Mint később kiderült, ők nagyon kiélvezték, hogy nem lógok a nyakukon, voltak fagyizni, meg vacsorázni, sőt késő este még biliárdoztak is. Bohóckodtak egy masszázsfotelben, és "jósoltattak" pénzbedobós automatával.

Közben én nagyon jól aludtam a Mamáéknál, reggel alig akartam felkelni. Anya csak délután jött értem. Innentől kezdve már le sem tudott magáról vakarni.

Tulajdonképpen egész jó volt ez a hétvége, csak azért ne legyen rendszer belőle! Na jó, nagy ritkán azért még lehet!

Hejehuja-HAJ

Kezdetben vala a Nagy Semmi. Egyszóval Zéro Séró.
A családban mindenki azon aggódott, hogy milyen nehezen kapok majd parókát az én pici fejemre.

Aztán meg még az a kevés babahajam is kihullott. De most, csodák csodájára növekedésnek indult a sörényem. Már csak úgy lobog a szélben! Hátul meg még fel is kunkorodik!
És a füleimre is rálóg picit, de csak annyira, hogy a fülem fölött szétálljon. Apa szerint ettől úgy nézek ki mint egy szórakozott professzor.

Amikor álmos vagyok a hajamat tépkedem, így figyelmeztetem Anyát, hogy most már aztán tényleg alvás!
Ja, és így a végén még azt is elmesélem, hogy legjobban hová szeretem kenni a banánpürét. Hát persze, hogy a hajamba!

Rendmánia

Apa rendmániás. Én meg igazi apja lánya vagyok. Szeretek pakolászni. Csak nem el, hanem szana-szét.
A kedvenceim a dvd tokok, amiből szerencsére nagyon sok van itthon. Azért a szüleimet sem kell félteni, rendszeresítettek részemre egy polcot, tele sok olyan szép színes dobozzal, amit kedvemre pakolászhatok, és dobálhatok is.
Már azt is megtanultam, hogy ha elég türelmes vagyok, ezeket a tokokat ki is tudom nyitni. Ilyenkor egy gyönyörű csillogó karika gurul ki belőlük!

Időnként azt is kénytelen vagyok ellenőrizni, Anya elég tisztára suvickolta-e a teraszajtót, látom-e benne a tükörképemet. Ilyenkor puszit is adok "magamnak". De van, hogy csak úgy püfölöm az üveget, hadd kongjon.

Lomtalanítás

Ezidáig nagyon muris dolog volt a Dédiéknél hamizni, mert Anya leült az asztalhoz, az ölébe vett, fogta a kanalat, és amikor közelített vele a számhoz hatalmas szentségelésbe kezdett, ugyanis elkaptam a fejem, és az egész az ölében landolt. Vagy az én ruhámon. Vagy a szőnyegen.

Most viszont a Zsuzsáék elhozták nekem a Dani régi etetőszékét, így már semmi izgi nincs ebben.

És ha már úgyis pakolásztak a pincében, hoztak egy nagyon szupi hintaszéket. Így most ha a Dédipapával tévét nézünk, már nekem is van saját helyem.

Aztán meg a műhelyben is nekiálltunk lomtalanítani. Átnéztük azokat a zsákokat, amikben a Zsuzsáék cuccai voltak még a költözködés óta. Nagyon sok érdekes dolgot találtunk. Engem persze főleg a játékok érdekeltek.

Volt ott egy táncszőnyeg, amit gyorsan ki is próbáltunk az Adrival. A zene ütemére kellett lépkednünk abba az irányba, amerre a tévében megjelent a nyíl. Ez nekem nagyon tetszett, csak az volt a baj, hogy az Adri hamar elfáradt. Nem értem, miért, hisz csak 8 kiló vagyok. És egy gramm felesleg sincs rajtam! Na jó, csak egy kis hurka a combocskáimon. De hát ettől nő a nő!

Szerencsére nagyon szeretek táncolni, ha zenét hallok, rögtön csápolni kezdek a kezemmel, és néha fel is kapaszkodok az asztal szélébe, hogy riszáljam a popómat. Ezért nem sokáig lesznek már hurkácskáim, mert hamar letáncikálom!

"Kis kertemben kerteltem"

Múlt szombaton otthon Apa meg a Nagypapa fúrták a falat, így a hangzavar elől menekülendő, mi már reggel kimentünk a Mamáékhoz Anyával.
Jöttek a Zsuzsáék is, meg persze a gyerekek. Anya egész nap lustálkodhatott, mert én csak az Adrin lógtam.
Ebédre bográcsban főztünk paprikás krumplit. A fiúk rakták a tüzet, Zsuzsa pucolta a krumplit, a Mama főzte, de az én feladatom volt a legfontosoabb: a fűben heverészve drukkoltam nekik. Mivel nagyon elfáradtam, egy hatalmas adag elfogyasztása után két és fél órát aludtam.

Egyszer csak arra ébredek, hogy az egész bagázs fagylaltot majszol. Hát persze, hogy addig nyafogtam, míg Anya nekem is adott!

Iddulás előtt még mindannyian jól bevacsoráztunk. Kemping sajtot ettünk a tömlőböl! És életemben először ettem párizsit is. Anya eddig nem mert nekem adni, mert nem tudni, mi van benne. De szerintem ez csak duma volt, félt, hogy rákapok az ízére, és ezentúl mind eleszem előle. Ugyanis szerintem nagyon ficsi volt!

Kifli-party

A nagymértékű UV sugárzás hatásására kénytelen voltam én is átalakítani a napirendemet. Így reggelente kimegyünk anyával a játszótérre, ahol már várnak minket a Patrikék. Homokozunk, meg kiflit és gyümölcsöket majszolunk.

Néha, amikor látom, hogy a Patrik hogyan eszi a kiflit, már én is próbálom leutánozni, és betenni a számba, de sokkal egyszerűbb, ha anya csipegeti nekem. Fogam persze még mindig nincs, hogy harapdálhassam.

Én nagyon szeretek homokozni, begyűjtöm a kék lapátokat, és ha valaki nem hagyja, hogy elvegyem a játékát, kiabálni kezdek vele. Meg akkor is jajjgatok, ha anya nem engedi, hogy a számba vegyem a homokozójátékokat. Egyszóval én vagyok a homokozó réme! De muszáj valamivel kordában tartani ezt a csürhe bandát.

A Patrik már kevésbé élvezi a homokozást, felhúzza a lábát, ha beleér a homokba, és leporolja a kezét, ha koszos lesz. Mint egy igazi kislány :-)