Gyerekjáték

Amikor Apa még kisgyerek volt, nem pedig olyan nagy gyerek, mint most, akkor neki, meg a bátyjának volt egy csomó-csomó legoja. Legalábbis mindig azt mesélik, hogy ők folyton legoztak, és ilyen, meg olyan szuper dolgokat építettek.

Mivel én éppen a Duplo-korszakomat élem, Apa hetek óta azért rágja a Nagypapa fülét, hogy menjen le a pincébe a legos dobozért, mert van benne pár Duplo kocka is, amivel én majd ott, a Nagyiéknál tudok játszani.

Hát, most, hogy volt a Nagypapának a névnapja, meglepetésből fel is hozta a legot. Magának. Meg a Nagyinak, Apának, Tominak, Anikónak és persze Anyának.

Kiderült, hogy ez nem is doboz, hanem egy egész hordó, benne egy szőnyegnyi lego.

Alig várták, hogy véget érjen a koccintás, köszöntés, ajándékosztás, és ezt a nagy csomó játékot kiboríthassák a nappali közepére.

Itt aztán mindenki talált magának valót. A Tomi űrjárgányt épített, az Anikó szénásszekeret, Apa autót, a Nagyi meg a Nagypapa pedig keresgélték az alkatrészeket. Valóban találtunk pár Duplo kockát is, meg egy autót. Ezekkel játszott Anya.

És hogy én miért nem vagyok rajta a képen? Mert otthagytam őket, hadd játszanak, és kiosontam a konyhába kekszet enni.

40 fok árnyékban

Az utóbbi három napban nemhogy árnyék van, de még zápor zivatar is. Én azonban itthon mégis gondoskodtam a forró hangulatról, na meg az izgalomról is, ugyanis elkaptam valami vírust. Kezdetnek kipakoltam az egész ebédet a babakocsiba, majd gondoskodtam arról is, hogy Apa megtapasztalja, milyen hajnali háromkor ágyneműt cserélni. Majd amikor már mindenki azt hitte, túl vagyunk a nehezén, akkor jött a negyven fokos láz. De hogy én se szórakozzak olyan jól, Anya meglepett egy kis hűtő-fürdővel.

Azért egy cseppnyi jó is volt a sok rossz között, hiszen ilyenkor ágyból nézhetem a mesét, ráadásul azt, és annyiszor, amit csak akarok. Éltem is a lehetőséggel, és a karácsonyi Elmo-t választottam, ami már Anyának az idegeire megy, és négyszer néztük meg egymás után, majd egy új filmet választottam, de utána még kétszer a karácsonyosat.

Ja, és még azért is jó betegnek lenni, mert aki beteg, annak ajándék jár. Ezért amikor Anya megégette az ujját a tepsivel, adtam is neki egyet a játékaimból.

Erdő mélyén...

...piros a szamóca,

aj-aj, tuli-ali,

piros a szamóca...


Most inkább nem éneklem tovább, mert borzasztó hangom van, és nem is mondanék igazat, ugyanis nem az erdő mélyén találtunk szamócát, de nem ám!


Egy olyan helyen, ahol csoda, hogy egyátalán megterem a szamóca. Sőt, az is csoda, hogy a gaz megterem. Éppen ezért mutatom meg Nektek, mert ez Anya szerint egy apró csoda, és csodákra mindenkinek szüksége van. Szóval, a szamócát a füstös-szmogos Budapest kellős közepén, a Feneketlen-tó partján találtuk a nádas és a sétaút között. Aki nem hiszi, járjon utána!

Bankbuli

Mivel nálunk Anya meg Apa is "Otépés", annyira ragaszkodnak a bankhoz, hogy még hétvégén is oda járunk. Na jó, nem minden hétvégén, de most elmentünk az OTP Családi Napra. Ez amolyan utógyereknap-féleség volt, színpaddal, bohóccal, meg pénzesős sátorral, ahol el kellett kapni a levegőben röpködő bankjegyeket.

Nekem legjobban a színpad tetszett a bohóccal. Amíg Apa a munkatársaival kitárgyalta, hogy miért vesztett a "fiókjukból" verbuválódott focicsapat, én szereztem egy barátnőt, aki már nagy, és erős, és meg is tanított rúgni a focilabdát.

Később a színpadon Michael Jackson imitátor lépett fel, amit mi végigtáncoltunk Apával. Anya meg közben csak üldögélt és nézelődött. Talált is egy régi ismerőst, akinek jól megmutogattak engem.

Egy nagy teremben mindenféle kézműves gyerekfoglalkozások voltak. Amíg Anya sorban állt nekem lufikutyáért, addig én Apával játszottam egy babáknak leterített játszószőnyegen.

Végül nem csak kutyát kaptam, hanem egy lufivirágot is. Miközben mentünk haza, a lufikutyust elfújta a szél, és kidurrant. (Pedig Anya mondta, hogy erősen fogjam!) Ez annyira megviselt, hogy hazáig sírtam, és kiabáltam, hogy VAVAVAVAVAVA, és Apának végig az ölében kellett vinnie, és még jó, hogy kaptam lufivirágot is, mert legalább az megmaradt.

Tropicarium

Apa tőle szokatlan módon szabadságon volt, mégpedig nem úgy, hogy közben bejárogatott dolgozni, hanem igazából. Otthon is maradt, jobban mondva otthon alig voltunk, mert mindenhová elrángatott minket. Egyik nap a Tropicariumba mentünk, ahol rengeteg halacska, meg bekka (béka) van. Itt ráadásul nem is minden béka béka. Vannak krokodil-békák, gőte-békák, meg teknősbékák. Sőt vannak kígyó-békák is, amiktől én nagyon félek.



Itt azt is megtanultam, mit mondanak a kismajmok: hu, hu, hu! Mindezt nagyon magas, vékony hangon mondják. A pipik pedig, amik valójában valami bóbitás őserdei madarak, azt mondják, hogy csip-csip.
Aztán amikor már nagyon eluntam magam, elővettem a mesekönyvemet, és olvasgatni kezdtem, mert a halnézegetésbe is bele lehet ám unni.




Egy hatalmas tóban óriási aranyhalacskák úszkáltak. Anyával megetettük őket, hátha teljesítik három kívánságunkat. Hát, elég rosszul végzik a munkájukat, mert én azóta sem csokit kapok ebédre, Anyának pedig továbbra is cserélnie kell a pelusomat, mert nem lettem egyszerre csak szobatiszta, sőt még Apa sem keres milliókat a munkahelyén.


A legeslegjobb azonban a cápa-alagút volt. Ahhoz ugyanis, hogy kimehessünk a kijáraton, egy nagyon nehéz próbatételen kellett átesni: át kellett sétálni a fogukat csattogtató cápák között. Persze azért volt köztünk egy üvegfal, de így is nagyon félelmetes volt. Nekem mégis annyira tetszett, hogy Apának vissza kellett vinnie, a karjában hanyatt dobtam magam, és tátott szájjal bámultam a fejem felett úszkáló halakat. Anya ezalatt az akvárium túloldaláról fotózott minket.






Végül egy kerek medencében, amibe felülről bele lehetett kotorászni, rájákat simogattunk. Ezek nagyon veszélyes állatok, csak a fejüket szabad megsimogatni, mert a farkukkal "harapnak". Egy bácsi pont akkor etette őket rákokkal meg kagylókkal, amikor mi odaértünk, így egészen közel jöttek hozzánk, fel a víz felszínére, és ott csapkodtak. Anyát teljesen be is terítették, nem győzött törölközni. Apa meg jól megfogdosta őket.



Ebédre természetesen a Mekiben került sor. Elvégre ha a ráják a kedvenc kajájukat kapják, akkor én miért ne ehetném a kedvenc sültkrumplimat. A vissza utat végigaludtam, jól ki is pihentem magam, így nem voltam nyűgös, amikor Apa végigrángatott egy csomó cipő-, meg nadrágbolton mielőtt végre hazaértünk volna.

Medvevadászat

A Duna Plazában Macifesztivált rendeztek, amire Apa el is vitt engem. Anya meg közben otthon lustálkodott, tehát ez egy igazi apa-lánya program volt. Ezért aztán szabad volt rohangálni, rosszalkodni, és megszorongatni az összes maci összes fülét. Bizony, ez egy olyan játék volt, hogy minél több macinak kellett megérinteni a fülét, és közben mindig ki kellett cselezni Apát is.

Mikor már nagyon elfáradtunk, és meg is éheztünk, beültünk a Mekibe. Itt én természetesen gyerekmenüt kaptam, sültkrumplival, pipifalatkával, meg játékkal, ahogy az jár. A játék egy igazi csajos, rózsaszín duplafenekű ládika volt, tükörrel a belsejében. A tükörben tudom magam puszilgatni, a dobozkában pedig jól el lehet dugni Anya széthagyott fülbevalóit. Ezt a játékot mintha kifejezetten nekem találták volna ki!

30

Pénteken Anyával kimentünk a Mamához, és én ott is aludtam. Kettőt is. Aztán vasárnap délben mire jövök haza?! Hogy Apa már elmúlt 30!!!

Ennek örömére felöltöttem a legdivatosabb, Franciaországból külön erre az alkalomra hozatott ruhámat, és átmentünk a Nagyiékhoz, mert ezt a nehéz próbatételt Apa az anyukája szoknyáját szorongatva volt csak képes túlélni. Na meg persze a sok ajándékra is fájt a foga. Mondjuk, nem igazán értem, minek örült annyira, mert egy játékot sem kapott, sőt még színes dolgokat sem, csak fehér borítékokat mindenkitől. De ez biztos valami felnőttes dolog lehet, mert amint meglátta őket, vigyorgott, mint a tejbetök.

Szerencsére ezen a napon volt gyereknap is, és én kaptam egy jó kis Legot, amivel majd megengedem, hogy játsszon.

Mivel Apa már nagyon öreg, neki nem egy szülinapi torta jár, hanem rögtön kettő. Az egyiket a Nagyi sütötte, külön Apa kedvéért, a másik pedig egy igazi cukrászdai csokitorta volt. Sőt, harminc felett már nem is gyertyát tesznek a tortára, hanem egy egész rakétát. Inkább maradnék gyerek, ha nem nagy kérés...