Bankbuli

Mivel nálunk Anya meg Apa is "Otépés", annyira ragaszkodnak a bankhoz, hogy még hétvégén is oda járunk. Na jó, nem minden hétvégén, de most elmentünk az OTP Családi Napra. Ez amolyan utógyereknap-féleség volt, színpaddal, bohóccal, meg pénzesős sátorral, ahol el kellett kapni a levegőben röpködő bankjegyeket.

Nekem legjobban a színpad tetszett a bohóccal. Amíg Apa a munkatársaival kitárgyalta, hogy miért vesztett a "fiókjukból" verbuválódott focicsapat, én szereztem egy barátnőt, aki már nagy, és erős, és meg is tanított rúgni a focilabdát.

Később a színpadon Michael Jackson imitátor lépett fel, amit mi végigtáncoltunk Apával. Anya meg közben csak üldögélt és nézelődött. Talált is egy régi ismerőst, akinek jól megmutogattak engem.

Egy nagy teremben mindenféle kézműves gyerekfoglalkozások voltak. Amíg Anya sorban állt nekem lufikutyáért, addig én Apával játszottam egy babáknak leterített játszószőnyegen.

Végül nem csak kutyát kaptam, hanem egy lufivirágot is. Miközben mentünk haza, a lufikutyust elfújta a szél, és kidurrant. (Pedig Anya mondta, hogy erősen fogjam!) Ez annyira megviselt, hogy hazáig sírtam, és kiabáltam, hogy VAVAVAVAVAVA, és Apának végig az ölében kellett vinnie, és még jó, hogy kaptam lufivirágot is, mert legalább az megmaradt.