Vigyázat! Jövööök!

Bárkivel beszélt eddig Anya, annak a gyereke, vagy a szomszédja, vagy a szomszédjának a gyereke egy éves korára már régen járt. Sőt, már balettozott is!
Hát, igaz, én már 15 hónapos vagyok, de büszkén jelenthetem, a hétvégén megtettem az első lépéseket! Persze, hogy bosszantsam egy kicsit Anyáékat, nem otthon, hanem a Mamáéknál. Így sem Apa, sem Anya nem láthatta.
Ugyan még nagyon félszeg vagyok, csak akkor megy, ha valaki átver, és ad valamit a kezembe. Ilyenkor megfeledkezem arról, hogy nem kapaszkodok, és megyek segítség nélkül is.
Mostantól nincs megállás!!!

A legértékesebb szó

Még alig bújtam ki a pocakból, Anya kedvenc nagymamája már azt várta, mikor mondom neki, hogy Dédi.

Hát ez most végre elérkezett! Igaz az én számból úgy hangzik: DEDE, attól még így is könny szökik a szemébe, amikor meghallja. A dédik már csak ilyenek, vénségükre síró-pityogók lesznek.

Újabban hetente kétszer járok ki a Dédiékhez, hétfőn és csütörtökön. Ilyenkor jókat ebédelünk, aztán alszom egyet a kertben, utána pedig a Dédipapával a fotelben ülve brazil sorozatokat nézünk. Közben a Dédimama Anyával beszélget, és sütit vagy palacsintát süt. Többek között ezért is szeretek ide járni. Ja, meg a csoki végett!

Lórágta babakocsi

Ne feledjétek, mindig olyan emberrel kell barátkozni, aki jól kiépített kapcsolatrendszerrel rendelkezik!
Itt van például a Patrik! Nemcsak hatalmas autójuk van, amibe belefér mindkettőnk babakocsija, sőt, a kismotorom is, de még VIP belépőt is szerzett az állatkertbe. Így év végéig minden nap oda fogunk járni levegőzni!
Azért is jó a Partikkal menni, mert igazi délceg lovag módjára vezet körbe, minden állatot megmutat, és a nevüket is mondja. A fekete-fehér csíkos "lovon" ugyan majdnem összevesztünk, mert szerintem az vava, szerinte meg zebba. Viszont később kiengesztelt egy perecdarabkával.

Megnéztük a zsiráfokat is, amik hosszú nyakukkal kinyúlkáltak, és kaját kunyeráltak tőlünk. Partrik ettől egy kicsit megrémült, de én derekasan álltam a követelőző zsiráftekinteteket.

Láttunk továbbá egy nagyon hiú tevét, aki mosolyogva pózolt, miközben fényképeszkedtünk a kifutója előtt. Mindenáron rá akart kerülni a fényképre!

Mielőtt haza indultunk volna, Anyával bekerveredtünk a "Parasztudvarba", ahol volt eredeti magyar ugatós pásztorkutya, meg boci, meg paci. A pacihoz tábla is tartozott, "A LÓ HARAP" felirattal. Hogy nehogy meghazudtolja a gondozóját ( vagy csak a rossz szemével répának nézte), nagyot harapott a babakocsim kapaszkodójába, majd húzni kezdte. Anya kicsit megijedt, de én csak bőszen kiabáltam, hogy vavavava! Nekem most már minden állat vava!

Még két lyuk

Eddig is nagyon csinos voltam, de most már a profilom is egyenesen elbűvlő lett, amióta kilyukasztották a fülemet, és kaptam bele fülbevalót. Igaz, még csak az az orvosi fém van benne, amivel átszúrták, de ez is szép, egy apró zöld kő virít a közepén. A Mamától már kaptam igazi arany babafülbevalót, amit viszont csak pár hét múlva tehetek be.

Eddig akárki látott, teljesen el volt ájulva, milyen jól áll nekem a fülbevaló. Sokak szerint most már igazi kislány vagyok. Csak azt tudnám, eddig ők mit gondoltak rólam, mi vagyok?!

Valójában azért kaptam fülbevalót, mert már Anya nem bírta elviselni a családi nyomást, na meg az is idegesítette, hogy folyton kisfiúnak néztek az öreg nénik az utcán. Még akkor is, ha rózsaszín szoknya volt rajtam! Anyának ugyan most kicsit furcsa vagyok, de majdcsak megszokja. Elvégre még mindig ugyanaz a Mimi vagyok, csak két lyukkal több van rajtam!

Iskolakezdés

Anya úgy gondolta, ideje megismerkednem a tollakkal és színes ceruzákkal, és mikor lenne ez időszerűbb, mint így, ősszel, mikor a suli kezdődik. Hamar meg is tanultam, hogy ha a tollnak a jó végével karistolom a papírt, akkor az elszineződik. És ez nem csak a papírral, hanem a lepedővel, a pulóveremmel és az asztal lapjával is így van.



Mostanában nagyon ritkán látom az Adrit és a Dórit, mert ők is iskolába járnak. De egyik nap suli után ők is átjöttek meglátogatni a Dédit. A Dóri most lett elsős, és megmutatta nekem az új könyveit, sőt, a tolltartóját is. Ez utóbbi nagyon tetszett, gyorsan ki is huzigáltam belőle az összes ceruzát.



Örülök, hogy az iskolában okosodik a Dóri, mert ha megtanulja az ABC-t, olvashat nekem mesét, de azért mégiscsak jobb volt nyáron, amikor minden nap játszhattunk a Dédiéknél a kertben!

"Vursli"

Én lettem a nagy Búcsújáró! Egy hete volt a kerületben a Szent Mihály-napi Búcsú, amire kirángattam Anyát meg Apát. Ott aztán volt nagy vígasság, kisvonat, meg körhinta, és még pónilovak is. Ez utóbbiaknak kiabáltam és integettem is. Nem próbálhattam ki egyiket sem, mert Anya szerint még kicsi vagyok. Szerintem meg csak sajnálta tőlem, mert Ő már nagy, így nem ülhetett fel semmire!

Azért szerencsére a tűzoltóbemutatót megnézhettem. Még tapsoltam is, amikor a csapat elfutott előttünk, hogy kimentse a szalmabábut a füstölgő bodegából. Csak azt nem értettem, utána miért vitték vissza, hogy aztán újabb hat ember megint odarohanjon, és kirángassa.

Tegnap pedig a Ferenc-napi Búcsúban voltunk a IX. kerületben. Itt ugyan nem volt körhinta, mégis sokkal tutibb volt, mert a színpadon operettdalokat énekeltek, sőt, táncoltak is hozzá, és Anyával ittam forralt bort, Apával meg ettem lilahagymás lángost. Mivel már korán besötétedett, kivilágították a színpadot, a templomtornyot, és az árusokat is, ettől nagyon hangulatos lett az egész.

Hazafelé a metrón már le-le csukódtak a szemeim, mégis derekasan álltam a sarat, de amint lefektetett Anya az ágyikómba, azonnal elaludtam. És picit még horkoltam is.