Még alig bújtam ki a pocakból, Anya kedvenc nagymamája már azt várta, mikor mondom neki, hogy Dédi.Hát ez most végre elérkezett! Igaz az én számból úgy hangzik: DEDE, attól még így is könny szökik a szemébe, amikor meghallja. A dédik már csak ilyenek, vénségükre síró-pityogók lesznek.
Újabban hetente kétszer járok ki a Dédiékhez, hétfőn és csütörtökön. Ilyenkor jókat ebédelünk, aztán alszom egyet a kertben, utána pedig a Dédipapával a fotelben ülve brazil sorozatokat nézünk. Közben a Dédimama Anyával beszélget, és sütit vagy palacsintát süt. Többek között ezért is szeretek ide járni. Ja, meg a csoki végett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése