Megint itt a szünidő, és mivel ilyenkor a lányok sokat vannak a Dédiéknél, mi is folyton ott lógunk Anyával. És mivel Ők nagyok, és okosak, rengeteget fejlődtem a közös játékok során.
A nevüket is megtanultam már: Ada, Dóji, és a bátyjuk a Dááni. Néha aznonban csak úgy szólítom őket, hogy "Lá" (lányok). Egyébként már minden szóból mondok egy-két részletet, aztán győzzék kitalálni, mire gondoltam éppen. Hogy jobban megértsenek, megtanítottak nekem egy csomó új szót, meg kifejezést. Tőlük tudom, hogy a fejemen van szüm, száj, ojj, ajc és fül is. És azt is tőlük tanultam, hogy ha egy giliszta mászik a földön, úgy kell kiabálni, hogy "KUKAC! FUJJJ!"
Megtanultam bújócskázni is. Persze legjobban azt szeretem, ha én bújok el, és Ők keresnek engem. A legtutibb búvóhely a kétajtós szekrény, amiben a Dédimama az ágyneműket tartja. Akkor az igazi, ha kirángatjuk az dunnát, és úgy bújunk be. Ilyet sajnos csak délelőtt lehet játszani, amikor a Dédi a konyhában főz, és nem látja.
Bicajozni olyan jól megtanítottak, hogy néha még az Adrit is én viszem a csomagtartón.
Csütörtökönként ott is szoktunk aludni. A lányok a Dédimamával, én pedig Anyával a kisszobában. A Dédipapát a tévészoba kanapéjára száműzzük ilyenkor. Mázlija van, mert kihúzhatós. Amikor ágyaznak, hatalmasakat lehet hancúrozni.
És ha még mindig nem lenne elég ok, amiért ide járok, megsúgom Nektek, hogy van egy medence is!
