Augusztushúsz

Az idei augusztus 20.-i ünnepség nálunk családi botrányba fulladt.

A probléma valószinűleg annak köszönhető, hogy az amúgy is fejfájós anyámat beállitottuk a réteses sorba, és addig apával, meg a kiskulaccsal elmentünk a hátsó utcába.

Mire visszaértünk, és nekiálltam rétest enni, már alig álltam a lábamon. Anya szerint az alvás hiányának, szerintem meg a nagy meleg hatására pálinkává főtt baracklének köszönhetően.

A festett hajóhad bevonulását végigveszekedtük Anyával, majd nagy hisztizve hazamentünk.

Azóta a történelemkönyvbe ez a nap úgy került bejegyzésre, hogy "Tudod, hogy ha nem alszol ebéd után, olyan nagy hiszti lesz, mint Augusztushuszadikán"

Utcabál

A nyár utolsó nagy dobása nálunk még mindig az Angyalföldi Utcabál. 2011 Szeptembertől Én már nagy középsős lettem, igy ennek megfelelően már nem kiscicának, hanem igaz macskanőnek festettek ki az arcfestő nénik.

És a lovat is egyedül ültem meg, nem kellett végig fogni a kezem. Persze azért Anya ott togyogott mellettem, a saját megnyugtatására.

Egy hetem Apátin

Természetesen Apátira kötelező lemenni, emiatt Anya szabijának második hetét itt töltöttük. Az indulásnál akkora volt a felfordulás, kicsit izgultam, hogy otthon maradok, ezért a régi, jól bevált bőröndös trükkhöz folyamodtam.

Sajnos az idő végig nagyon rossz volt, igy melegitőben ültünk a strandon, de azért a fagyiról nem tudtam lemondani!

Anya pedig az Apával való telefonálgatásról nem tudott lemondani!

És a Dédipapa meg persze a sörről nem tudott lemondani.