Karácsony - képekben - kommentárral

Kicsit késve ugyan, de bemutatom, hogyan is zajlott nálunk a karácsony:

Ébredés után kiléptem a hálószobából, és még jó, hogy Anya támogatott hátulról, mert majdnem elájultam a karácsonyfa láttán.
Az első ajándék, ami a kezembe akadt, egy Elmós pizsama volt. A Mikulásos-Elmós-Amcsi-pizsi párja. Este persze már ebben akartam aludni. Az Amcsi gyerekek is azért kapnak karácsonyra pizsamát, mert az Amcsi agykurkászok megmondták, hogy az új pizsiben való alvás segíti az elválást a karácsonyfától, meg egyéb izgalmaktól. Anya meg hisz nekik.

Elég már Anya, törölgesd a saját orrod, és inkább mutassátok a többi ajándékot!
Na jó, pár szaloncukit bekapok, mielőtt folytatom a bontogatást!
Ez a Micimackós nagyon fincsinek tűnik.
Apa, hiába vigyorogsz, biztos nem te kaptad a babát, hanem én!
Oké, gyere, éppenséggel játszhatunk együtt is egy kicsit! Megmutatom mit kell csinálni, hogy ne sírjon a baba.
A látszattal ellentétben nem újraéleszteni próbálom Babát, hanem a karjait szeretném lehajtani, hogy ne kalimpáljon az égben.
Itt
pedig megnézetem vele a kedvenc mesefilmemet.
Anya egész évben nem égette oda a vacsorát! Cserébe csodaszép fülbevalót kapott Apa Jézuskájától.
Jól látjátok! Nem csak én kaptam játékot, hanem Apa is!

Itt tanulja, hogyan kell vele játszani.
Felcseréltük a sorrendet! Ajándékosztás után volt csak vacsora. Kitaláljátok, ki melyik helyen szokott ülni? Apa - játékautó; Én - műanyag pohár; Anya - sütemény
Másodnapon másodmagammal (Anya) átmentünk a Dédiékhez.
Rengeteg finomságot főzött a Dédimama. Körülültük a nagy asztalt, és csak ettünk és ettünk.
Annyi kaja volt, hogy Adával és Dórival az asztal alá ettük magunkat.
A buli után taxival mentünk haza. Elvégre karácsony van, vagy mi!
Karácsony másnapján átmentünk a Nagyiékhoz. Mire oda értünk, már csak ennyi kaja maradt. Ugyanis előző nap Apa meg a Zoli az egész vaddisznót felfalták.
Természetesen itt is kaptam ajándékot. Egy csomó levegőt, belefújva ebbe a gyerekkanapéba.
Majd átsétáltunk a Nagymamiékhoz (aki igazából nekem a Dédnagymamim), felfalni a sütit, meg begyűjteni még pár ajándékot.
A Keri segített kicsomagolni.
Végül családi fotózkodtunk egyet a Nagymamival, hogy legyen mit az albumba rakni.
Aztán visszamentünk a Nagyihoz zenekarosdit játszani.

Hát ennyi volt. Idén is sikerült jó nagy feneket kerítenünk a karácsonynak. De már egyre jobban élvezem!

Dobolás

A Nagyiék úgy gondolták, hogy már nagyon unjuk a sütizős-kávézgatós vasárnapi átmeneteleket, és ideje lenne felpörgetni a ritmust. Ezért a házzassági évfordulójuk alkalmával meglepték magukat, meg minket egy dobszerkós, gitáros, mikrofonos tévéjátékkal.

Hatalmas sikert arattak vele! Ahányszor átmegyünk, Apa, meg én rögtön bepattanunk a dobok mögé, a Zoli pedig a húrok közé csap. És nem ám kicsiben nyomják, hanem rögtön a Beatles háttéregyütteseként. Sőt, mi több, Anikó már egyenesen Paul McCartney babérjaira tör.
Na azért nem kell izgulni, hanganyagot nem tettem fel, csak fotókat!

Mikulás

Idén nagyon rákészültünk a Mikulásozásra. Már hetekkel előtte téli verseket kántáltunk a bölcsiben, meg itthon is, elmászkáltunk mindenféle plázákba, ahová "Találkozhatsz a Mikulással" ígérettel csalogatták a gyanútlan vásárlókat és gyermekeiket, sőt Anya már egy hónapja várta az Elmo-s mikulásos pizsamát, amit egyenesen Amerikából rendelt. Bár nem értem, miért kellett külön megrendelni légipostával, hiszen a Mikulás is hozhatta volna a szánján.

Ötödikén este meg kipucoltuk az összes cipőt, amit a lakásban találtunk, ki is tettük az ablakba, majd mint aki jól végezte dolgát, leültünk vacsizni. A Mikulás ezt távcsővel kukkolhatta, mert mire mindent megettünk, tele is pakolta ajándékkal a hálószobaablakot.

Kicsit beverhette leszálláskor a fejét, mert kinder tojást is hozott, pedig a tojás állítólag a nyuszi reszortja. Ezért ezt ettem meg legelsőnek, nehogy más is tudomást szerezzen szegény Miki tévedéséről.

Ja, és a bakancsomat, amibe az ajándékokat vártam, kicsinek találhatta, mert hozott egy nagy mamuszt is, amit jövőre majd jól tele tud pakolni csokival.

fotózás

A legújabb fotósorozatom elkészülte hatalmas kihívást jelentett az egész családnak, sőt egy csomó boltos néninek is. Ez utóbbiaknak azért, mert anya minden ruhaüzletben, ahová rendszeresen járunk vásárolni, leadta a rendelést, hogy fehér, meg habos-babos-fidres-fodros kéne a fotózásra, és a segítőkész nénik hozták is sorra az árut, de anyának egyik sem tetszett igazán.

Aztán végül meglett a ruha, de akkor meg beteg lettem, meg jött a bölcsis mikulás is, meg apa sem ért rá, így le kellett mondani az időpontot, amit egy hónappal előbb "szereztek", és persze karácsony előtt pár nappal meg már nem tudtunk válogatni, mentünk, amikor volt hely.

De ez szerencsére a képeken nem látszik!