Évadzáró epizód

Kiscsoportos pályafutásom megkoronázásaképpen évzáró ünnepséget rendeztünk, melyre természetesen drága jó szüleink is hivatalosak voltak. Most mutatkozott meg igazán, hogy melyik családnál ki hordja a nadrágot, és ki az aktatáskát. Nálam Apa volt az, aki nem tudott eljönni az ünnepségre, mert robotolt a Nagy Zöld Banknál. Ahol meg szegény anyukák melóztak, ott az apukák és nagymamák kapták a tapsoló szerepét. Mi pedig csini ruciban (persze páran elmaradhatatlan fehér blúzban és lakkcipőben) kendővel a fejünkön vidáman énekeltük a "Hol jártál báránykámat".

Két ötlet

Most pedig következzen két ötlet, amit meg lehet tenni, amikor az ember beteg, lóg az oviból, és a nagymamája elviszi a dédiékhez:

1. ötlet: csokievés körtével

2. ötlet: tévénézés nyakból

Húsvét táján

Nem tudjátok véletlenül, kitől származik az az ostoba ötlet, hogy Húsvét vasárnap a nyulak teljesen megkergülnek, és össze-vissza tojják a kertben a tojásaikat?

Egyet a fa tövébe: Egyet a rózsatövek közé:

Egyet az olajos hordó mellé: Egyet a muskátlis cserépbe:

És ezt az iciri-icirit a nylon zacsiba:

Mackófesztivál

Elmentem az állatkertbe:

Megetettem az elefántot:

És elefántos lett a kezem:

Három videó, csak hogy érezzétek a fílinget...

1. Az első felvételen az látható, ahogy próbálok felmászni a domboldalon, de sehogy sem sikerül, és persze senki sem segít, csak röhög rajtam.

2. A második felvételen lovasszánon szeljük át a focipályát, persze minden kanyar kész életveszély, és amikor éppen nem kanyarodunk, akkor úgy zötykölődünk, hogy spenót lesz az agyamból.

3. Az utolsó felvételen az örökítette meg a Mama, amint Anya lelök a szánkóról, majd áthajt rajtam, végül a szánkó alól kirángat.

Ho-ho-ho-hóesés

Nagy mázlinkra üdülésünk második napján hatalmas hó eseett. Így a vadonatúj szánkómat is kipróbálhattam, amit a Papa lóhalálában szerzett be indulás előtt a Baumaxban. A lecsúszás rettentő izgi volt vele, de Anya nagy bánatára a dombon nem jött fel magától, így húzni kellett.

Persze nem mindenki örül úgy a havazásnak, mint én. A szálloda vadasparkjában lakó állatok például biztos nem. Vígasztalás képpen minden nap vittem nekik pár falat almát, amit a vacsoraasztalról csentem el.

Természetesen hóembert is építettünk anyával, ami szerintem olyan csinos lett, hogy akár a hóemberbálban is megállta volna a helyét.