Csak divatosan!

Mivel igazi kislány vagyok, kénytelen vagyok követni a divatot. Ehhez aztán elengedhetetlen a plázába járás.
Imádom is a sok színes kirakatot! Ez az egyetlen hely, ahol még sosem voltam nyűgös. Azt persze nem szeretem, ha egy boltban túl sokat időzünk, jobb, ha rögtön mindent lerángatunk a polcokról, be a babakocsiba, aztán nyomás tovább! Szerencsére a biztonsági őr még sosem kapott el minket, az eladó csajoknak pedig nagyon szokott tetszeni ez a mutatványom.


A divatot nem csak én követem, hanem a mama is, főleg ha rólam van szó! Valahol olvasta, hogy az idei nyár divatszíne az élénk kék. Ezért vett nekem egy kék fürdőruhát, hogy a strandon is én legyek a legmenőbb kiscsajszi.

Első névnapom

Hurrá, ajándékok!

Anyáéktól kaptam egy zsiráfot,amibe ha golyókat dobálnak (anyáék), akkor zenél, és a golyó kigurul alul, de sosem lehet tudni melyik oldalon. Szóval ez nagyon jó játék, tetszik anyának és apának is. Én nem nagyon játszom vele, de azt mindenki tudja, hogy a szülők a játékokat elsősorban maguknak veszik.

A Nagyitól meg egy járókát kaptam. Hát annak meg aztán végképp nem örülök, hogy rácsok mögé zárnak, míg ők eszegetik a finom sütiket. Na jó, azért kaptam játékot, meg mesefilmet is. Sőt egy mini tortácskát, amit persze én még nem ehetek, de anyának nagyon ízlett.

Barátok

Jelenleg legszorosabb barátságban egy Patrik nevű fiúval, és egy Gréti nevű lánnyal vagyok.

Patrik egy bombajó pasi, szép a haja, és sokat mosolyog. Kellemes vele sétálgatni a Duna-parton. És képzeljétek, a babakocsiján még egy menő rendszámtábla is van.

Grétivel pedig igazi csajos pokrócozásokat lehet csapni a Margit-szigeten.


Úgy gondolom, fontos minél korábban igazi barátokat szerezni, hogy legyen kivel kibeszélni a szülőket. És a pasizást is be kell ám gyakorolni!

Anyák napja

2008. május 4.

Anyák napi meglepinek azt találtam ki, hogy kap anya egy szabad délutánt, én meg közben apával átmentem a Nagyihoz. Vittem neki mézeskalácsot. Mivel nem az erdőn át mentem, így nem találkoztam a gonosz farkassal. Uncsi is volt az egész út.


Haza érvén adtam anyának is ajándékot, mire ő elkapott, hogy puszilgasson, és el sem akart ereszteni.

Babaszínház

2008. május 3.

Hogy adjunk egyet a kultúrának is, szépen felöltöztünk, és elvittem anyuékat Babaszínházba. Ez nagyon szuper hely volt, színpaddal, gitárral, és éneklő színészekkel, akik szivacsfigurákkal bohóckodtak. Belépés szigorúan 0-3 éves korig.

Hét elején apa megtanított tapsolni, színházba anélkül nem mehet az ember! Tapsikoltam is lelkesen. Pedig én voltam a legkisebb.

Az előadás közben párnákon ültünk a földön, de a végén fel lehetett mászni a színpadra, és én ekkor vettem észre a gitározó bácsit...

Állatkert

2008. Május 1.

Anyáék úgy gondolták, már elég nagy vagyok ahhoz, hogy elmenjünk az állatkertbe.

Én meg úgy gondoltam, sok érdekes embert láthatok, inkább azokat nézem, mint a ketrecek legmélyére bebújó állatokat, amiket folyton keresgélni kellett.

Meg nem is nagyon tudtam, mit mutogatnak folyton. Sőt, még kiabáltak is hozzá, hogy "Nézd, Mimike, majom!"

Aztán meg minden táblánál megálltunk fényképezkedni, az is sokkal érdekesebb volt.

Azért a zebrát sikerült észre vennem, mert az olyan jó kontrasztos "ruhában" volt.

A legjobb az almás pite volt, amit apával megettünk a kávézóban.