Ha tavasz, akkor Margit-sziget

Végre itt a tavasz, mehetünk megint "szigetelni". Anyáék azt hiszik, hogy a csodálatos virágok miatt járok ide, de a titok igazából a vattacukorban rejlik. Ezen haszontalan étel hatalmas vonzásában élek - akár csak Anya -már évek óta. De szerencsére ez nem látszik rajtam. Csinos vagyok, és sudár, mint mindig. Ugye?

Vélemény

Apa meg Anya annyira belejött a nyaralás alatt a kávézgatásba, hogy még itthon is folyton csak kávézókban akarnak ücsörögni. Egyik hétvégén például igazi túrista módjára beültünk a Margit-szigeten a kilátó alatti kávézóba.

Nekem erről az egész dologról pedig ez a véleményem: 

És ez:

Augusztushúsz

Az idei augusztus 20.-i ünnepség nálunk családi botrányba fulladt.

A probléma valószinűleg annak köszönhető, hogy az amúgy is fejfájós anyámat beállitottuk a réteses sorba, és addig apával, meg a kiskulaccsal elmentünk a hátsó utcába.

Mire visszaértünk, és nekiálltam rétest enni, már alig álltam a lábamon. Anya szerint az alvás hiányának, szerintem meg a nagy meleg hatására pálinkává főtt baracklének köszönhetően.

A festett hajóhad bevonulását végigveszekedtük Anyával, majd nagy hisztizve hazamentünk.

Azóta a történelemkönyvbe ez a nap úgy került bejegyzésre, hogy "Tudod, hogy ha nem alszol ebéd után, olyan nagy hiszti lesz, mint Augusztushuszadikán"

Utcabál

A nyár utolsó nagy dobása nálunk még mindig az Angyalföldi Utcabál. 2011 Szeptembertől Én már nagy középsős lettem, igy ennek megfelelően már nem kiscicának, hanem igaz macskanőnek festettek ki az arcfestő nénik.

És a lovat is egyedül ültem meg, nem kellett végig fogni a kezem. Persze azért Anya ott togyogott mellettem, a saját megnyugtatására.

Egy hetem Apátin

Természetesen Apátira kötelező lemenni, emiatt Anya szabijának második hetét itt töltöttük. Az indulásnál akkora volt a felfordulás, kicsit izgultam, hogy otthon maradok, ezért a régi, jól bevált bőröndös trükkhöz folyamodtam.

Sajnos az idő végig nagyon rossz volt, igy melegitőben ültünk a strandon, de azért a fagyiról nem tudtam lemondani!

Anya pedig az Apával való telefonálgatásról nem tudott lemondani!

És a Dédipapa meg persze a sörről nem tudott lemondani.

Gyulai művészfotóim

Négy éves létemre igazi művészi fotókat vagyok képes létrehozni. Anya azt hiszi, hogy véletlen, de itt el merem Nektek mondani, hogy minden kép egyedi, precíz beállítást követően jött létre.

Itt Óriás vagyok:

Itt meg Törpe:

Itt döntsétek el ti, hogy a várfal alacsony, vagy a kacsaetető hatalmas!? Ez az esti séta alkalmával készítettem Anyáról:

Ezt Apáról:

Itt láthatjátok, hogy igazából végig egymás mellett ültek: Ez a kép pedig a Százéves cukrászdában készült, ahol túl sok rumot tettek a sütibe, emiatt végig fordítva tartottam a fényképezőgépet:

Hej, Gyula, Gyula

Az idei nyári nyaralásunk Gyulán, a vénasszonyok városában zajlott. Azért vénasszonyok városa, mert a strand tele volt velük. De képzeljétek, akkora mázlim volt, hogy az egyik "vénasszony" pont abba a szállodába hozta el az unokáit is, amelyikben mi voltunk, akik történetesen az ovistársaim voltak.

Mivel egyikük fiú, másikuk lány, volt részem lelocsolós vizipisztolyos menekülésben, és vihogós táncolós sugdolózásban is.

Szerencsére az én Apukám a legviccesebb ember a Világon, és mindig minden buliban benne van, így aztán a hullám medencében is ugráltunk, meg a gyerekmedencében is együtt hancúroztunk.

Sőt, a szálloda liftjében is betyárkodtunk: minden emelet gombját megnyomogattuk, és minden ablakból csináltunk fotókat is.