Még mindig karácsony

Karácsony első napja a Dédié. Ez már vagy húsz éve így van, és míg Világ a világ, így is lesz. Itt is lehet számítani karácsonyfára, meg ajándékokra, süteményre és a Zsuzsáékra is. Nekem ez utóbbi jött be legjobban. A Dóri meg az Adri. Már ebéd előtt elkezdtük a mókázást, az "Itt a baba, hol a baba" játékkal.



Ebéd után megkaptuk az ajándékokat, amivel aztán késő estig játszottunk is. Nekem egy egész lovat hozott a Jézuska. Meg egy táncoló-zenélő pingvint is. Meg egy csomó más játékot.

De nem csak én kaptam ajándékot. Anya például kapott egy tök jó táskát. Azóta is azt hordja. Nagyon tuti táska, én is szoktam benne turkálni.



A mamáék vérnyomásmérőt kaptak, amivel gyorsan be is vizsgálták az egész családot.

Este, mikor már nagyon nyűgös voltam az álmosságtól, összepakolásztuk amiket kaptunk. Nem is bírtunk volna mindent haza vinni, így a Zoli meg a Dani fuvaroztak haza minket kocsival. Itthon meg alig fértünk be a liftbe. És nem csak Anya ünnepi fenékbősége miatt.

"Megjött a Jézuska"

Vége a nagy várakozásnak, eljött az ajándékosztás ideje!


Anya persze megint végigfőzicskézte a napot, így Apa szórakoztatása rám hárult. Derekasan helyt is álltam, egy perc nyugta sem volt tőlem.


Anya korán reggel elment a boltba. Hozott nyolc zsemlét, meg egy fenyőfát. Ez utóbbit nem igazán értettem, hiszen még meg sem nézhettem igazán, máris száműzték az erkélyre. Később aztán fény derült rá, miért...

Ebéd után jókislány módjára bebújtunk az ágyba és elaludtunk Anyával. Bár ne tettem volna, mert ébredés után még vagy fél órán át próbáltak benntartani a hálószobában. Anya és Apa meg csak sustorogtak, és felváltva ki-kiosontak a nappaliba.



Egyszer csak csilingelést hallottunk, és akkor már szabad volt kimenni! Amikor végre megláttam a feldíszített karácsonyfát, hatalmasra kerekedtek a szemeim. (Márcsak azért is, mert olyan kicsi, hogy még a komód tetején is alig lehetett észrevenni.) Az első döbbenet után gyorsan mutogattam Anyának, hogy kapcsolja fel a lámpát, mert félek a sötétben, és ekkor már az ajándékokat is megláttam a fa alatt. Ezek szerint idén is jó gyerek voltam!!!


Gyorsan ki is csomagoltattam őket. Nekem az állatos kirakós tetszett meg nagyon, Anya meg a zenélő-kotkodácsoló autóval kezdett rögtön játszani. Közben karácsonyi zenét hallgattunk.

Mikor már mindenki kijátszotta magát, leültünk vacsizni. Nekem a torta ízlett legjobban. Meg az is jó volt, amikor a tejszínhabot a számba nyomták. (Nesze neked védő-néni, meg egészséges táplálkozás!)

Lefekvés előtt, (mivel ünnep van) Anyáék megengedték, hogy megnézzem a tévében, Elmo hogyan menti meg a karácsonyt. Ma már harmadszor!

Mézeskalács-party

Ez az ünnep mindent bezavar! A Patrikkal a szokásos Kifli-party helyett mézeskalács-partyt kellett tartanunk.

Ők jó vendégekhez illően hoztak Nekem ajándékba egy olyan filctollkészletet, amivel kisbabák is rajzolhatnak, meg is nyalogathatják, mert nem mérgező, és a szülők nagy örömére még a ruhából is kimosható.

Miközben Anya gyúrt, szaggatott, és sütött, a Patrik-Anyukája-Ildi kóstolgatott, mi meg a Patrikkal rohangáltunk, hancúroztunk, és veszekedtünk a játékokon. Mindezt a mi 40 négyzetméterünkön. (Aki esetleg nem rendelkezik elég képzelőerővel, annak annyit segítek, hogy egy talpalatnyi hely sem látszott ki a parkettából.)

Mikor Anyáék nem figyeltek, bementünk a hálóba, és én megmutattam a Patriknak az ágyamat. Nagyon kényelmesnek találta. Nézzétek, hogy csillognak a szemei, miközben a fejét az ölembe hajtja!

Levél a Jézuskának

Kedves Jézuska!

Anya azt mondta, hogy Te egy angyal vagy, aki karácsonykor minden jó gyereknek ajándékot hoz. Csak a jó gyerekeknek!

Én egy nagyon jó kislány vagyok, itt most fel is sorolom a jóságaimat. Sőt, még fotókkal is igazolom!

Így eszek egyedül!

1. Este alig fél óra nyüzsgés után elalszom. (Korábban ez úgy zajlott, hogy Anya vagy Apa másfél-két órán át sétálgatott velem a nappaliban.)

2. Egyre jobban eszem, főleg az ebédet szoktam majdnem mindig maradéktalanul elpusztítani.

3. Beveszem a Béres cseppet és a D-vitamint. Sőt, én csöpögtetem a kiskanálba, és mondom is, hogy csöp-csöp.

Most így nevetek!

4. Már nem vagyok olyan nyűgös, sírós, mint régen. Kifejezetten kacagós csajszi lettem. (Apró kis hisztivel fűszerezve.)

Régen így sírtam!

5. Amikor a Patrik barátom játszik a játékaimmal, nem mindig veszem el tőle.

Mi december 24-én délelőtt Anyával és Apával feldíszítjük a karácsonyfát. Örülnénk neki, ha eljönnél megcsodálni. (És ha már itt vagy, tehetnél is alá valami ajándékot.)

Az alábbiakban fel is sorolnám, minek örülnék igazán:

1. Sok játék
2. Sok csoki
3. Sok mese DVD (főleg Elmo-s vagy Szezám utcás)

Most búcsúzom a mielőbbi találkozás reményével!

Kardos Jázmin Anna

Amikor Apa dolgozni megy...

... Anyával kénytelenek vagyunk nekiállni a rendrakásnak.

A lányok sorsa már csak ilyen!

Még alig mászunk ki az ágyból, máris meg kell igazítani a lepedőt.

Reggeli után le kell törölgetni az etetőszék tálcáját.

Most, hogy hamarosan itt a karácsony, még több munka szakadt a nyakunkba, mert a nagy napra mindennek csillogni-villogni kell.

Azért, hogy Anya hamarabb végezzen, Nekem is mindig ad egy rongyot a kezembe, amivel suvickolhatok. És néha kis seprűt meg lapátot is. Ezek persze elég uncsi munkák.

Nem úgy a gardróbszekrény rendberakása!

És amikor Anya elfordul...

... Apával azonnal nekiállunk a rosszalkodásnak.

Összetúrjuk az ágyat.

Hóesést imitálunk a wc-papírral.

És megdézsmáljuk a szaloncukorkészletet.

Előmikulás

Ti tudtátok, hogy a Gazdasági Versenyhivatal Mikulása a leges-leggyorsabb? Hiszen ő aztán igazán versenyben kell hogy legyen! Idén annyira iparkodott, hogy már harmadikán átadta az ajándékomat a Nagypapának, aki munkából haza menet el is hozta Nekem. Idén a Milkával kötött szerződést a Mikulás, így nem kaptam Tibicsoki-rénszarvast, mint tavaly, viszont volt a csomagban Milka-bögre, Milka-bonbon és két csokimikulás, akiknek a ruhája ugyan piros volt, de a zsákja bizony lila. Piros-lila, brrrr, elég gázos lehet a stylistjuk!

Na de nem csak a Mikulás volt gyors, hanem én is! Anya épp csak térült-fordult egyet, máris megcsócsáltam az egyik Mikit, úgy, ahogy volt, ruhástól.

Kellett is igyekeznem, hiszen mire feleszméltem, a többi csokit már el is dugta, így csak ez az egy kis figura maradt Nekem. De az én anyukámnak vajból van a szíve, így amikor látta, mennyire igyekszem felfalni, segített kicsomagolni, és feldarabolni. És ami annyira már nem tetszett Nekem, megenni is!

Hull a hó, és hózik...

Egy napon, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt...

...rávette Anyát, meg a Patrik-anyukája-Ildit, hogy menjenek el nekem nagykabátot venni. Ugyanis hetek óta esik a hó, én meg vacogok, mivel csak egy mellénykém van, ráadásul nem is valami birkabőr bekecs, hanem szimpla 100% cotton.

Kis is túrtuk a Patrikot az autósüléséből, és elmentünk a Decathlonba. Azért oda, mert ebben a popsibefagyasztó hidegben nem elégedhetek meg mással, csakis igazi snowboard dzsekivel! Az autóban aztán rájöttem, hogy énnekem igazából nincs is kedvem vásárolgatni, gyorsan elaludtam, hátha így bojkottálhatom a ruhapróbát, de Anya alattomos módon addig tologatott az áruházban a babakocsival, míg fel nem ébredtem. Ennyit a csecsemők alvásjogairól!

Szóval kiszemeltük a cuccot, fel is próbáltuk, aztán elküldtük a fényképét Apának a munkahelyére, aki az árát meghallva némi ellenállást tanusított, de szerencsére a Bartók Béla úti OTP egy emberként állt mellénk (meg a kabát mellé), és azért Apa bármennyire is főnöknek gondolja magát, ennyi nővel még ő sem mert szembeszállni. Főleg ha ruhavásárlásról van szó. Tehát eképpen lett nekem kabátom! Ja, és akkor már - csak hogy teljes legyen a kollekció - mellé egy színben megegyező "kisvakondnacim" is!