Vége a nagy várakozásnak, eljött az ajándékosztás ideje!Anya persze megint végigfőzicskézte a napot, így Apa szórakoztatása rám hárult. Derekasan helyt is álltam, egy perc nyugta sem volt tőlem.
Anya korán reggel elment a boltba. Hozott nyolc zsemlét, meg egy fenyőfát. Ez utóbbit nem igazán értettem, hiszen még meg sem nézhettem igazán, máris száműzték az erkélyre. Később aztán
fény derült rá, miért...Ebéd után jókislány módjára bebújtunk az ágyba és elaludtunk Anyával. Bár ne tettem volna, mert ébredés után még vagy fél órán át próbáltak benntartani a hálószobában. Anya és Apa meg csak sustorogtak, és felváltva ki-kiosontak a nappaliba.
Egyszer csak csilingelést hallottunk, és akkor már szabad volt kimenni! Amikor végre megláttam a feldíszített karácsonyfát, hatalmasra kerekedtek a szemeim. (Márcsak azért is, mert olyan kicsi, hogy még a komód tetején is alig lehetett észrevenni.) Az első döbbenet után gyorsan mutogattam Anyának, hogy kapcsolja fel a lámpát, mert félek a sötétben, és ekkor már az ajándékokat is megláttam a fa alatt. Ezek szerint idén is jó gyerek voltam!!!
Gyorsan ki is csomagoltattam őket. Nekem az állatos kirakós tetszett meg nagyon, Anya meg a zenélő-kotkodácsoló autóval kezdett rögtön játszani. Közben karácsonyi zenét hallgattunk.
Mikor már mindenki kijátszotta magát, leültünk vacsizni. Nekem a torta ízlett legjobban. Meg az is jó volt, amikor a tejszínhabot a számba nyomták. (Nesze neked védő-néni, meg egészséges táplálkozás!)Lefekvés előtt, (mivel ünnep van) Anyáék megengedték, hogy megnézzem a tévében, Elmo hogyan menti meg a karácsonyt. Ma már harmadszor!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése