Karácsony - képekben - kommentárral

Kicsit késve ugyan, de bemutatom, hogyan is zajlott nálunk a karácsony:

Ébredés után kiléptem a hálószobából, és még jó, hogy Anya támogatott hátulról, mert majdnem elájultam a karácsonyfa láttán.
Az első ajándék, ami a kezembe akadt, egy Elmós pizsama volt. A Mikulásos-Elmós-Amcsi-pizsi párja. Este persze már ebben akartam aludni. Az Amcsi gyerekek is azért kapnak karácsonyra pizsamát, mert az Amcsi agykurkászok megmondták, hogy az új pizsiben való alvás segíti az elválást a karácsonyfától, meg egyéb izgalmaktól. Anya meg hisz nekik.

Elég már Anya, törölgesd a saját orrod, és inkább mutassátok a többi ajándékot!
Na jó, pár szaloncukit bekapok, mielőtt folytatom a bontogatást!
Ez a Micimackós nagyon fincsinek tűnik.
Apa, hiába vigyorogsz, biztos nem te kaptad a babát, hanem én!
Oké, gyere, éppenséggel játszhatunk együtt is egy kicsit! Megmutatom mit kell csinálni, hogy ne sírjon a baba.
A látszattal ellentétben nem újraéleszteni próbálom Babát, hanem a karjait szeretném lehajtani, hogy ne kalimpáljon az égben.
Itt
pedig megnézetem vele a kedvenc mesefilmemet.
Anya egész évben nem égette oda a vacsorát! Cserébe csodaszép fülbevalót kapott Apa Jézuskájától.
Jól látjátok! Nem csak én kaptam játékot, hanem Apa is!

Itt tanulja, hogyan kell vele játszani.
Felcseréltük a sorrendet! Ajándékosztás után volt csak vacsora. Kitaláljátok, ki melyik helyen szokott ülni? Apa - játékautó; Én - műanyag pohár; Anya - sütemény
Másodnapon másodmagammal (Anya) átmentünk a Dédiékhez.
Rengeteg finomságot főzött a Dédimama. Körülültük a nagy asztalt, és csak ettünk és ettünk.
Annyi kaja volt, hogy Adával és Dórival az asztal alá ettük magunkat.
A buli után taxival mentünk haza. Elvégre karácsony van, vagy mi!
Karácsony másnapján átmentünk a Nagyiékhoz. Mire oda értünk, már csak ennyi kaja maradt. Ugyanis előző nap Apa meg a Zoli az egész vaddisznót felfalták.
Természetesen itt is kaptam ajándékot. Egy csomó levegőt, belefújva ebbe a gyerekkanapéba.
Majd átsétáltunk a Nagymamiékhoz (aki igazából nekem a Dédnagymamim), felfalni a sütit, meg begyűjteni még pár ajándékot.
A Keri segített kicsomagolni.
Végül családi fotózkodtunk egyet a Nagymamival, hogy legyen mit az albumba rakni.
Aztán visszamentünk a Nagyihoz zenekarosdit játszani.

Hát ennyi volt. Idén is sikerült jó nagy feneket kerítenünk a karácsonynak. De már egyre jobban élvezem!