"Vursli"

Én lettem a nagy Búcsújáró! Egy hete volt a kerületben a Szent Mihály-napi Búcsú, amire kirángattam Anyát meg Apát. Ott aztán volt nagy vígasság, kisvonat, meg körhinta, és még pónilovak is. Ez utóbbiaknak kiabáltam és integettem is. Nem próbálhattam ki egyiket sem, mert Anya szerint még kicsi vagyok. Szerintem meg csak sajnálta tőlem, mert Ő már nagy, így nem ülhetett fel semmire!

Azért szerencsére a tűzoltóbemutatót megnézhettem. Még tapsoltam is, amikor a csapat elfutott előttünk, hogy kimentse a szalmabábut a füstölgő bodegából. Csak azt nem értettem, utána miért vitték vissza, hogy aztán újabb hat ember megint odarohanjon, és kirángassa.

Tegnap pedig a Ferenc-napi Búcsúban voltunk a IX. kerületben. Itt ugyan nem volt körhinta, mégis sokkal tutibb volt, mert a színpadon operettdalokat énekeltek, sőt, táncoltak is hozzá, és Anyával ittam forralt bort, Apával meg ettem lilahagymás lángost. Mivel már korán besötétedett, kivilágították a színpadot, a templomtornyot, és az árusokat is, ettől nagyon hangulatos lett az egész.

Hazafelé a metrón már le-le csukódtak a szemeim, mégis derekasan álltam a sarat, de amint lefektetett Anya az ágyikómba, azonnal elaludtam. És picit még horkoltam is.