30

Pénteken Anyával kimentünk a Mamához, és én ott is aludtam. Kettőt is. Aztán vasárnap délben mire jövök haza?! Hogy Apa már elmúlt 30!!!

Ennek örömére felöltöttem a legdivatosabb, Franciaországból külön erre az alkalomra hozatott ruhámat, és átmentünk a Nagyiékhoz, mert ezt a nehéz próbatételt Apa az anyukája szoknyáját szorongatva volt csak képes túlélni. Na meg persze a sok ajándékra is fájt a foga. Mondjuk, nem igazán értem, minek örült annyira, mert egy játékot sem kapott, sőt még színes dolgokat sem, csak fehér borítékokat mindenkitől. De ez biztos valami felnőttes dolog lehet, mert amint meglátta őket, vigyorgott, mint a tejbetök.

Szerencsére ezen a napon volt gyereknap is, és én kaptam egy jó kis Legot, amivel majd megengedem, hogy játsszon.

Mivel Apa már nagyon öreg, neki nem egy szülinapi torta jár, hanem rögtön kettő. Az egyiket a Nagyi sütötte, külön Apa kedvéért, a másik pedig egy igazi cukrászdai csokitorta volt. Sőt, harminc felett már nem is gyertyát tesznek a tortára, hanem egy egész rakétát. Inkább maradnék gyerek, ha nem nagy kérés...