Amikor Apa még kisgyerek volt, nem pedig olyan nagy gyerek, mint most, akkor neki, meg a bátyjának volt egy csomó-csomó legoja. Legalábbis mindig azt mesélik, hogy ők folyton legoztak, és ilyen, meg olyan szuper dolgokat építettek.
Mivel én éppen a Duplo-korszakomat élem, Apa hetek óta azért rágja a Nagypapa fülét, hogy menjen le a pincébe a legos dobozért, mert van benne pár Duplo kocka is, amivel én majd ott, a Nagyiéknál tudok játszani.
Hát, most, hogy volt a Nagypapának a névnapja, meglepetésből fel is hozta a legot. Magának. Meg a Nagyinak, Apának, Tominak, Anikónak és persze Anyának.
Kiderült, hogy ez nem is doboz, hanem egy egész hordó, benne egy szőnyegnyi lego.
Alig várták, hogy véget érjen a koccintás, köszöntés, ajándékosztás, és ezt a nagy csomó játékot kiboríthassák a nappali közepére.
Itt aztán mindenki talált magának valót. A Tomi űrjárgányt épített, az Anikó szénásszekeret, Apa autót, a Nagyi meg a Nagypapa pedig keresgélték az alkatrészeket. Valóban találtunk pár Duplo kockát is, meg egy autót. Ezekkel játszott Anya.
És hogy én miért nem vagyok rajta a képen? Mert otthagytam őket, hadd játszanak, és kiosontam a konyhába kekszet enni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése