Tropicarium

Apa tőle szokatlan módon szabadságon volt, mégpedig nem úgy, hogy közben bejárogatott dolgozni, hanem igazából. Otthon is maradt, jobban mondva otthon alig voltunk, mert mindenhová elrángatott minket. Egyik nap a Tropicariumba mentünk, ahol rengeteg halacska, meg bekka (béka) van. Itt ráadásul nem is minden béka béka. Vannak krokodil-békák, gőte-békák, meg teknősbékák. Sőt vannak kígyó-békák is, amiktől én nagyon félek.



Itt azt is megtanultam, mit mondanak a kismajmok: hu, hu, hu! Mindezt nagyon magas, vékony hangon mondják. A pipik pedig, amik valójában valami bóbitás őserdei madarak, azt mondják, hogy csip-csip.
Aztán amikor már nagyon eluntam magam, elővettem a mesekönyvemet, és olvasgatni kezdtem, mert a halnézegetésbe is bele lehet ám unni.




Egy hatalmas tóban óriási aranyhalacskák úszkáltak. Anyával megetettük őket, hátha teljesítik három kívánságunkat. Hát, elég rosszul végzik a munkájukat, mert én azóta sem csokit kapok ebédre, Anyának pedig továbbra is cserélnie kell a pelusomat, mert nem lettem egyszerre csak szobatiszta, sőt még Apa sem keres milliókat a munkahelyén.


A legeslegjobb azonban a cápa-alagút volt. Ahhoz ugyanis, hogy kimehessünk a kijáraton, egy nagyon nehéz próbatételen kellett átesni: át kellett sétálni a fogukat csattogtató cápák között. Persze azért volt köztünk egy üvegfal, de így is nagyon félelmetes volt. Nekem mégis annyira tetszett, hogy Apának vissza kellett vinnie, a karjában hanyatt dobtam magam, és tátott szájjal bámultam a fejem felett úszkáló halakat. Anya ezalatt az akvárium túloldaláról fotózott minket.






Végül egy kerek medencében, amibe felülről bele lehetett kotorászni, rájákat simogattunk. Ezek nagyon veszélyes állatok, csak a fejüket szabad megsimogatni, mert a farkukkal "harapnak". Egy bácsi pont akkor etette őket rákokkal meg kagylókkal, amikor mi odaértünk, így egészen közel jöttek hozzánk, fel a víz felszínére, és ott csapkodtak. Anyát teljesen be is terítették, nem győzött törölközni. Apa meg jól megfogdosta őket.



Ebédre természetesen a Mekiben került sor. Elvégre ha a ráják a kedvenc kajájukat kapják, akkor én miért ne ehetném a kedvenc sültkrumplimat. A vissza utat végigaludtam, jól ki is pihentem magam, így nem voltam nyűgös, amikor Apa végigrángatott egy csomó cipő-, meg nadrágbolton mielőtt végre hazaértünk volna.