Múlt hét szombaton, több hetes hisztis, sírós-rívós időszakot követően előbújt az Első Fogacskám. Így a Dédit már nem csak fürgeségben, hanem fogaim számával is lekőröztem! :-)
Anya most végre egy kicsit megnyugodhat, hogy az első évet nem fogatlanul zárom. Bár, amilyen rinyálós, úgyis talál magának mást, amin idegelheti magát.
Mivel még nagyon féltem Fogacskát, így egyedül Anya tapogathatta meg eddig, ő is csak fél másodpercre, hogy biztos legyen benne, van ott valami. Volt már ugyan, hogy csellel megpróbálták lefotózni, de szerencsére felfedeztem, belemásztam a kamerába, és kivettem Anya kezéből a fényképezőgépet.
Néha, amikor nevetek, már kicsit látni, de mostanában próbálok mindent csukott szájjal csinálni, még a nevetést, és a beszédet is, nehogy véletlenül megszökjön Fogacska, hiszen az egész család olyan nagyon megszenvedett érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése