Mivel egy nagyon kiváncsi kislány vagyok, folyton azt nézem, mit csinálnak a felnőttek. Próbálom őket utánozni. Még azokat a dolgokat is eltanultam, amire aztán véletlenül sem próbáltak megtanítani. Egyik ilyen a telefonálás. Anya nem nagyon szereti, mert sugároz, meg minden, de szerintem nagyon jó móka. Főleg, ha nyomkodom a gombokat, mert akkor világít is. És néha a saját fotóimat is lehet látni rajta. Sőt a minap még a Nagyi is belebújt! Hallottam a hangját!
A távirányítót is imádom nyomkodni, sőt, mindig nézek a tévé felé, hogy sikerült-e bekapcsolni. Ha nem, működik, odanyújtom Anyának, hogy "javítsa meg". De nagyon sok funkciójára én jöttem rá, amiről anyáék nem is tudtak. Például hogy meg lehet állítani a tévéadást, meg hogy a DVD-t is lehet a tévé távirányítójával kapcsolgatni.
Azt is tudom, hogy a zsebkendő Anya orrához tartozik. Ő gyakran trombitál bele, és ezért ha találok valahol egy zsepit, rögtön odadörzsölöm Anya orrához.
A cumi ugyan az enyém, de néha úgy ébresztem Anyát, hogy beledugom az ő szájába. Így próbálok neki kedveskedni, cserébe, amiért korán kelek fel. A cumisüvegemben viszont hami van, így abból nem adok senkinek! Az csak az én számba való!
Tudom, hogy az ásványvizes palackból melyik oldalon folyik a víz, de még csak a sportkupakos változatból tudok inni, abból is csak segítséggel.
Néha, amikor ásítok, a kezem a számhoz teszem, de még nem annyira tudatosan, inkább csak véletlenül. Sőt, néha bele is dugom!
És amire Anyáék a legjobban haragszanak, az a számítógépen való munka. Nem tudom, mit nem lehet azon megérteni, hogy egy ilyen kisbabának is lehet dolga a Neten. Mindenesetre én már tudom, hogy a billentyűzet igenis azért van, hogy nyomkodják!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése