Igaz, farkasordító hidegek vannak, Anya mégis folyton kirángat a játszótérre, ráadásul a legtávolabbira, mert állítólag jót tesz a levegőzés (szmogozás?!). Így aztán felújítottuk a barátságunkat a Grétivel, mivel egyedül a játszótér elég uncsi lenne, Anya meg kipletyizheti magát az anyukájával, a Zsuzsival. Ez egy számomra igen előnyös barátság, mert a Grétinek van egy menő babakocsija (ez látható a képen), 
amiért mindig annyira visítottam, hogy Anya kénytelen volt nekem is venni egyet. Szóval megkaptam életem első babakocsiját. Babát persze nem kaptam hozzá, így a nyuszimat tologatom benne.Most, hogy a Patrik végleg átköltözött Budára (pfúj, budaiak!), megürült mellettem a pasiszerep, de a sok játszóterezés végett
csak pár napig tartott ez az idilli állapot. Szert tettem ugyanis egy Vincére, akivel jól lehet kergetni a galambokat, egy Bendire (Bendegúz), akinek mindig kinézem a cumit a szájából, és egy Barnabásra, akivel a Béke téri hajószobrot lehet tök jól megmászni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése