Az államalapítás ünnepe

Anyáék úgy határoztak, hogy bemutatják nekem, mi is az a Rendezvény, így babakocsiba ültettek, és kihurcoltak az "Államalapítás nagy ünnepére".
Már reggeli után (amire nálunk, lustáknál csak 10-kor került sor) elindultunk. Gondolták, hogy a délelötti alvásomat a babakocsiban elintézem. Hát én nem így gondoltam. Nézelődtem, hancúroztam, integettem, vigyorogtam. Nem is sokáig maradtam a kocsiban, inkább Apa vagy Anya karjából néztem a sok érdekességet.
Leszálltunk a mertóról, pár percet sétáltunk, és el is érkeztünk "Szent István király udvarába", a Parlament elé, ahol minden féle bemutatókat tartottak régi ruhás nénik és bácsik. Volt műkecske-fejés, fafaragás, szalmabáb készítés, meg kenyérsütés is.

Anyának legjobban az ökörsütés tetszett. És ez nem csak látványosság volt, hanem illatosság is. Össze is futott a nyál a számban. Na meg Anyáéban is. Apát persze nem hatják meg az ilyen ínyencségek, így ő volt az egyetlen józan ember a csapatban, és végül lebeszélt minket, hogy beálljunk a majd' 1 km hosszú sorba, ahol a husikat árulták. Azért fényképet készítettünk!

Hűsölni behúzódtunk a Mezőgazdasági Minisztérium árkádjai alá, közben megnéztük a sok híres emberről készült mellszobrot. Apa azt mondta, ők a "fejesek", mert csak a fejükről készült szobor! :-)
Egyszer csak a villamossineken megjelent egy csomó bácsi lóháton, akik a hőség ellenére nagyon be voltak öltözve, és magukat "lovászíjászként" emlegették. Hát, legyenek csak rá büszkék! Én nem szívesen lennék szőrmebundás lovászíjász ötven fokban! Mikor rájuk néztem, úgy leizzadtam, még a sapimat is lekaptam, ne melegítse a fejemet.

Mivel már kicsit untam magam, így kitaláltam egy igazi Augusztus 20-i játékot! A neve: zászlódobálás. Az a lényege, hogy én ledobom a földre a zászlót, Apa meg felveszi. Nagyon vicces játék, lehet hogy elviszem egy nagy játékgyárhoz szabadalmaztatni.






Pont mikor a legmelegebb volt, és már kicsit fáradtak is voltunk Anyával, Apa felküldött minket egy tök nehezen megmászható hídra, csak hogy fényképeket készítsen. Na ezt a megpróbáltatást már végképp nem viseltem el cumi nélkül!


A bazilikát is megnéztük, ahol már készülődtek a délutáni Szent Jobb-körmenetre. a közelben találtunk egy fagyizót, ahol rózsa formájú fagyit árultak. Anyáék vettek is maguknak. Nekem nem vettek, de azért Anyáéból kaptam pár nyalást




Kora délután én aludtam egyet, Apáék meg közben repülős bemutatót néztek. Állítólag nagyon hangos volt, de ezek szerint én meg nagyon álmos voltam.
Arra ébredtem, hogy egy kerthelyiségben ülünk, és "ezek" nagyban esznek. Gyorsan én is kiharcoltam magamnak egy kis banánpürét.


Egy nagy kanyarral visszajutottunk a Parlamenthez, ahol István király éppen igazságot osztott. A vitézei viszont éppen pihentek, így anya megkérte őket, hogy most az egyszer ne csak olajfestményhez, hanem egy fotó kedvéért is pózoljanak.
Később még láttunk hatalmas bácsikat is, akik gólyalábon sétáltak, miközben doboltak. És átléptek egy néni feje fölött. Nagyon muris volt. Anya jót nevetett, én meg csak tátott szájjal néztem.


Estére már mindhárman nagyon elfáradtunk, így siettünk haza. Én azért, hogy végre alhassak egy nagyot, Anyáék pedig, hogy nézhessék az erkélyről a tűzijátákot. Igazán jó fej voltam, mert olyan gyorsan elaludtam, hogy még az elejét sem késték le.