Ülünk a vonaton!

Anyának van egy lökött öccse, aki minden marhaságban benne van. Ezek persze általában nagyon vagány, és menő dolgok. A múlt héten itt jártak nálunk, és együtt mentünk ki a Mamáékhoz, mert engem már megint lepasszoltak, hogy bulizhassanak.

De hogy ne kalandozzak messzire, a mostani vagánykodás az volt, hogy nem metróval, hanem vonattal mentünk ki a Mamához. Az állomás nagyon tetszett, voltak vonatok, meg nyüzsgés, és hangosbemondó is. A vonaton ülve viszont hamar eluntam magam, pedig csak a Nyugatitól mentünk a Ferihegyi állomásig, ami nem volt több 10 percnél. Félúton aztán el is aludtam nagy unalmamban.

Anya elküldte Apának a vonatos fényképet, Apa meg rögtön felhívott minket, hogy hova szökünk. Anya meg is jegyezte, hogy ezentúl mindig egy ilyen fényképet fog küldeni a telefonjára, ha azt szeretné, hogy azonnal visszahívja.