Rokonlátogatás

Hatalmas családom van ám! A zöme nem is lakik velünk Pesten. Még olyanok is vannak, akikkel nem is találkoztam soha. Sőt, mi több, ők vannak többségben. Ennek az az oka, hogy eléggé otthon ülő típus vagyok, így nem mentem még meglátogatni őket. De ha a hegy nem megy Mohamedhez...

Szóval eljöttek hozzám a rokonok. A Dédi testvére a feleségével: Jani bácsi és Erzsi néni. Na jó, igazából nem hozzám jöttek, hanem a doktorbácsihoz, de így sokkal fontosabbnak tűnök.

Tehát amikor feljöttek Pestre, a Dédinél aludtak, és mi Anyával meg a Mamával már ott vártuk Őket.
A Jani bácsira figyeltem fel igazán, mert ő aztán nagyon tekintélyt parancsoló ember! De nem mertem odamenni hozzá. Az Erzsi néni ölében viszont nagyon jót ücsörögtem, közben játszottam. Amikor Anya nyújtotta felém a kezét, hogy most már megyünk haza, rá sem hederítettem, inkább még jobban befészkeltem magam az Erzsi néni ölébe, és játszottam tovább.

Nagyon jól éreztem magam, így eldöntöttem, hogy máskor is szeretnék velük találkozni. Talán megkérem a Dédit, hogy vigyen el magával, amikor megy hozzájuk Jászdózsára, de csak ha már nagyobb leszek, mert Anya nélkül még nem szívesen alszom.

Fontosnak tartom, hogy az embernek legyenek rokonaik, és tartsák is velük a kapcsolatot. Hiszen sosem tudni, ki nyeri meg a lottó ötöst!