Kecskekert

Megint voltunk az Állatkertben. Egyszerűen ezt sosem lehet megunni. Idén a másik irányba indultunk, mint szoktunk, így egy csomó újdonságot láthattam, amire eddig nem jutott idő, mert mire körbeértünk, mindig elálmosodtam. De Anya most kiállt magáért, mivel neki a tevék a kedvencei, és most azonnal nézzük meg őket, meg hasonlók, Apa pedig mosolyogva hajtott fejet a kirohanás hallatán. Eleinte egész jó fejnek tűntek ezek a tevék, de amikor vettünk nekik Zoo-csemegét, és eszegetés helyett követelőzően végignyaltak könyéktől kisujjig, akkor egy kicsit megijedtem.

Mivel szokásomhoz híven nem voltam hajlandó reggelizni, a bejáratnál kaptam egy pogit, amit aztán a japánkert tavacskájában úszkáló kacsagyerekekkel közösen fogyasztottunk el.

Megnéztük a nemrég született kisbocit, majd Apa bevitt az állatsimogatóba, ahol több száz kiskecske várja az újonan érkezőket, akiknél mindig van valami nasi. Mikor gyanútlanul bementünk a kapun Apával, a kecskék megrohamoztak minket, és kitépték Apa kezéből az egész zacskó kecskekaját, Apa pedig, csak hogy mentse a bőrünket, gyorsan kiszórta nekik az összeset. Az egyik kecske még a papírzacskót is megette! Mikor már egy picit lenyugodtak, megsimogathattam őket, és azt játszottam, hogy kecskétől-kecskéig rohangálva minél többnek érinthessem meg a hátát.

A kecskék rohama után nekem már minden mindegy volt, elbírtam volna akár az oroszlánnal is, de sajnos úgy elbújt, hogy nem láttuk. Láttunk viszont kígyót. Sőt, meg is fogtuk!

A gorillabemutatóról ugyan lemaradtunk, viszont a kezeinket összemérhettük. Igaz, az övé nagyobb, de az enyém sokkal szebb!

A fókabemutatón azonban ott voltunk, és nagyon tetszett, főleg, amikor a labdával játszott, meg amikor "kiabált". Még tapsoltam is neki!

Anyáék úgy tervezték, hogy amíg majd én alszom, addig ők fagyiznak meg kávéznak egyet, de természetesen én nem voltam hajlandó elaludni, főleg, amikor találtunk egy árnyékos játszóteret, csúszdával.

Óóó, és a legjobbat majdnem elfelejtettem! Mivel iszonyű hőség van, néhány helyen vízpermetező kapukat állítottak fel, ami alatt át lehet sétálni, hogy az ember lánya egy kicsit felfrissüljön. De nem csak átsétálni lehet alatta, hanem körbe-körbe rohangálni is, amíg a ruhánk csurom vizes nem lesz, és az anyánk el nem rángat onnan. Én inkább ez utóbbit ajánlom mindenkinek!