Augusztus 20.

Augusztus huszadikán idén is a nyakunkba vettük a várost, sőt, Apa még engem is a nyakába vett, és el is jutottunk így a Parlamenthez. Megint voltak kenyérárusok, meg mindenféle népi játékok, sőt folklórműsor is, de mivel tavaly ugyanez volt terítéken, így nekünk már nem volt olyan nagy szám. Nekem azért a lovak nagyon tetszettek, Anya alig bírt elrángatni a karámjuktól.

Ettünk viszont az Ország Tortájából, amiből tavaly már nem jutott, mire ideértünk. Most is hosszú kígyózó sort kellett végigállnia Anyának, sőt még egy tolakodó vénasszonyt is rendre kellett hogy utasítson, de megérte, mert nagyon fincsi volt.

Ez egyébként egy 2007-es kezdeményezés a Miniszterelnöki Hivatal részéről, miszerint a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete választja ki az Ország Tortáját augusztus 20.-án, Magyarország Születésnapján. Idén a választás a Pándi meggytortára esett. És valóban volt benne meggy, nem úgy mint más cukrászdákban, ahol aromával szúrják ki a jóhiszemű édességmániások szemét.

A másik nagy élmény a kócbaba gyártása volt. Köténykés, népviseletes nénik adták hozzá az anyagot, segítettek az elkészítésében is, Anya pedig profi módon követte az utasításokat. A babát természetesen én kaptam meg, és azóta is a konyhaasztalról figyeli, hogy mindig kiürítem-e teljesen a tányéromat.

Mivel nagyon meleg volt, délben haza mentünk szundizni, de délután még tettünk egy rövid sétát a Váci utcában, meg a Vörösmarty téren, ahol megint kint volt a bácsi, aki vizespoharakon tud zenélni.

És természetesen idén is jókislány módjára korán elaludtam, hogy Anya meg Apa együtt nézhesse az erkélyről a Tüzijátékot.