Anya nagyon szereti a régi, nosztalgikus dolgokat, a dohos könyveket, meg a roskadozó épületeket. Ezért aztán, amióta megnyílt a Margitszigeti Casino helyén a Holdudvar, ami egy zenés, kajálós kerthelyiség, ami ráadásul úgy néz ki, hogy bármelyik percben összedőlhet, folyton rágja Apa fülét, hogy vigyen el minket. Apa pedig eddig bírta. Szóval, beigérte nekünk, hogy elmegyünk.
Anyával fel is vettük a legjobb göncünket, és el is indultunk, de mikor megérkeztük, láttuk, hogy valamiféle zsibvásárt rendeznek a bejárat előtt, és tele van rajzoló gyerekekkel, meg fotelekben olvasgató felnőttekkel. Persze így Apának már semmi kedve nem volt beülni, mert nem szereti az ilyen felhajtást. Ráadásul felolvasó estet tartottak, ezért még a zene sem szólt.
Ekkor viszont megláttuk a szökőkutat, ahol hatalmas robbajjal zúdult le a víz, és a csodás látványt híres zeneművek tették még hatásosabbá, amik körben szóltak a hangszórókból. Ez aztán annyira tetszett, hogy vagy egy órát ültünk, és néztük. És én még perecet, meg üdítőt is kaptam. És csak akkor kellett eljönni, amikor már annyira felpörögtem, hogy minden percben a szökőkút széléről kellett visszarángatni, bele ne essek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése