Amikor Anya még kislány volt (ugye, milyen hihetetlen?!) a Dédimama, az ő nagymamája gyakran elvitte a Vidámparkba, ahol volt egy hinta, amit nagyon szeretett. Hajóhintának hívták, de nem olyan volt, mint a mostani, géppel hajtott szerkezetek, hanem egyszerűen csak egy hajó formájú vashinta volt, amit mechanikusan kellett hajtani. Magyarul, hintázni kellett rajta! A különlegessége pedig abban rejlett, hogy két gyerek ülhetett rajta, egymással szemben.Ezért aztán, amikor Anya megtudta, hogy az Egri Strandon is van ilyen hinta, rögtön meg kellett keresni. Vele mentem, hogy ne legyen nagyon ciki neki egyedül a játszótéren. Lehet valami boszorkányság ebben a nyikorgó hintában, mert onnantól kezdve már én is folyton ott akartam hintázni. Sőt, még Apát is sikerült rávennünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése