2010. július 8., csütörtök

Egri vándor

Mivel feltételeztem, hogy itt Egerben is vannak játszóterek, a fejembe vettem, hogy addig nem nyugszom, míg nem találnak nekem egyet Anyáék. Mázlijuk volt, mert a szállásunktól nem messze, az Érsekkertben van is egy hatalmas játszótér, mégpedig olyan játékokkal, amik otthon, Pesten nemigen fordulnak elő. Apát ott hagytuk a szobában piheni, és Anyával kettesben indultunk útnak.
Sokat csúszdáztam, meg bújkáltam a kis házikókban, és még az oroszlánt is meglovagoltam, rádásul háttal! Haza felé pedig egy mókust is láttunk Anyával, ami ahelyett, hogy elszaladt volna, felugrált a fa legalsó ágára, és onnan nézett minket.

Nincsenek megjegyzések: