Az első itt töltött napomon elrángattam Anyáékat a városba, galambvadászatra. Annyi ugyanis itt a szemtelen galamb, hogy hajkurászni kell őket egy kicsit, csak hogy tudják, hol a helyük. 
Ez abból áll, hogy a galamb totyog, én meg togyogok utána. Aztán amikor elrepül, én méltatlankodok, meg nyafogok is kicsit, mire Anya gyorsan mutat egy másikat, nehogy hisztibe torkolljon a dolog. 
Persze az általa mutatott galamb mindig jó messze van, és természetesen abba az irányba, amerre ők menni akarnak. Azt hiszik, erre még nem jöttem rá, de igazából csak rájuk hagyom, hiszen okos enged...
Azért a nagy vadászat közben észre veszem ám a szép, meg érdekes helyeket is. A szállodánk előtt van egy park,
szökőkúttal, meg vizeséssel, ahol többször is lefotóztattam magam, hogy aztán rögtön gyönyörködhessek is a képekben.Voltunk
a Bazilikánál is, ami egy nagy épület, ahol sötét van, hideg, és csöndben kell lenni. Szerencsére egy aranyos néni nagy szivességet tett nekem, mert mindenkire rászólt, hogy kezdődik a mise, szóval vagy menjünk ki, vagy üljünk le, de semmiképpen ne szédelegjünk középen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése