Mi nagyon hagyományőrző család vagyunk! Vannak dolgok, amik az évek múlásával sem változhatnak. Lehet tél, nyár, dőzsölés vagy gazdasági válság, a Dédiéknél minden gyereknek hagyományosan, kézzel kell ennie a parasztkolbászt. Mert a Dédipapa szerint a kolbász harapva jó!
Meg aztán nálunk az a szokás, hogy ha valamelyik gyerek beteg, akkor a Dédiéknél vannak elszállásolva.
Ők a beteg-lerakat. Ez azért van, hogy a szülők nyugodtan mehessenek dolgozni. Meg azért is, mert a Dédimama tud a legjobban kényeztetni minket. És ha egy kisgyerek beteg, akkor rengeteg kényeztetésre van szüksége! Mostanában szegény Dóri is nagyon sokszor volt beteg, és ezért amikor mentünk a Dédiékhez, mindig ott volt, és lehetett vele jókat mókázni.
A Dédimama még azt is meg szokta engedni nekünk, aprónépnek, hogy felüljünk a konyhaszekrényre. Ez aztán az igazi élvezet! Csodás illatok, kóstolgatás, és mellé a sok-sok Dédi-puszi!
A kertben pedig egy jó kis kocsi van, amivel még a Dédipapa tolta a vasat, amikor működött az esztergaműhelye. Ezzel lehet aztán igazán jókat játszani. Már Anya is ezzel tolatta magát gyerekkorában, most pedig Ő tologat engem. Sokkal jobb, mint bármelyik játék, amit a játékboltban árulnak!
Végül pedig íme a pestlőrinci vasútállomás, ahol még a Dédipapa is rosszalkodott sráckorában, Anya idejében pedig itt árulta a Leo jégkrémet a "Nagy Cicis Néni". Mivel már BKV-bérlettel a vonatokon is lehet utazni, Anya kitalálta, hogy mi is bevezetünk egy új hagyományt, és mostantól mindig vonattal megyünk a Dédiékhez.
Meg aztán nálunk az a szokás, hogy ha valamelyik gyerek beteg, akkor a Dédiéknél vannak elszállásolva.
Ők a beteg-lerakat. Ez azért van, hogy a szülők nyugodtan mehessenek dolgozni. Meg azért is, mert a Dédimama tud a legjobban kényeztetni minket. És ha egy kisgyerek beteg, akkor rengeteg kényeztetésre van szüksége! Mostanában szegény Dóri is nagyon sokszor volt beteg, és ezért amikor mentünk a Dédiékhez, mindig ott volt, és lehetett vele jókat mókázni.A Dédimama még azt is meg szokta engedni nekünk, aprónépnek, hogy felüljünk a konyhaszekrényre. Ez aztán az igazi élvezet! Csodás illatok, kóstolgatás, és mellé a sok-sok Dédi-puszi!
A kertben pedig egy jó kis kocsi van, amivel még a Dédipapa tolta a vasat, amikor működött az esztergaműhelye. Ezzel lehet aztán igazán jókat játszani. Már Anya is ezzel tolatta magát gyerekkorában, most pedig Ő tologat engem. Sokkal jobb, mint bármelyik játék, amit a játékboltban árulnak!
Végül pedig íme a pestlőrinci vasútállomás, ahol még a Dédipapa is rosszalkodott sráckorában, Anya idejében pedig itt árulta a Leo jégkrémet a "Nagy Cicis Néni". Mivel már BKV-bérlettel a vonatokon is lehet utazni, Anya kitalálta, hogy mi is bevezetünk egy új hagyományt, és mostantól mindig vonattal megyünk a Dédiékhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése