Minap Anyára rájött a kreatívkodás, és nekiállt vadul húsvéti díszeket készíteni. Aztán mikor már annyi mindent kipakolt az asztalra, hogy nem látszottak a terítőn a tulipánok, rájött, hogy egy csomó kellék hiányzik, így nyakunkba vettük a várost, és elmentünk a Kreatív Hobby boltba.
Én már nagylányosan mentem, babakocsi nélkül a lábamon. Nagyon jó volt ott, mert volt egy csomó öreg néni, így kedvemre fürdőzhettem az „Ó, de aranyos!” „Jaj, milyen tündéri baba!” „Nézd, hogy nevet!”, és egyéb hasonló mondatokban. Anya a kezembe adott egy kis fonott kosarat (amit aztán haza is vihettem), amibe szedegethettem a dolgokat, amiket meg szeretnék venni. Pakoltam bele hungarocell tojást, amit otthon kifesthetek, meg papírnyuszit, aminek majd én ragaszthatok füleket.
A tojások egyszer csak össze-vissza kezdtek gurulni az üzletben, de nem tudom, ki szórta szét őket!
Mikor tele lett a kosárkám, a kasszához mentünk fizetni, ahol egy kedves fiatal lány kiszedegette a kosaramból az árut, és cserébe adott bele egy pipit, amit ő készített. Sőt, még csokit is kaptam tőle.
A haza út nagyon nehéz volt, mert úgy kellett egyensúlyoznom az utcán, hogy közben nehogy kiessen Kispipi a kosárkámból. Itthon aztán kibéleltük a kosarat finom puha anyaggal (amit előtte fátyolnak magamra teregettem, kipróbálva, hogy elég kényelmes lesz-e Kispipinek), majd tettünk bele pár apró tojást, és beleültettük Kispipit. Mostantól ebben fog lakni. Délután még tojásokat is festettünk minden fiúnak, akit ismerünk. Jó sokat csináltunk, nehogy még a végén elhervadjak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése