2009. április 12., vasárnap

Hunoréknál

Anyának van egy barátnője, az Evelin, aki a családjával kiköltözött a városból, és nagy biogazdálkodásba fogtak. Húsvétra való tekintettel kimentünk hozzájuk Anyával, így láthattam egy csomó-csomó olyan állatot, amik a pesti utcákon nemigen fordulnak elő, ezért még ismeretlenek voltak számomra.
Hamar ki is derült, hogy a bio-naposcsibe és a bio-kiskacsa nagyon félelmetes állatok, mivel folyton csipognak. Gyorsan ki is menekültem a baromfi udvarból, nehogy elkapjanak.
Ellenben a bio-nyuszik pihe-puha bundácskája nagyon is simogatni való.
Van egy jó nagy kerti tavuk is, amiben sok pici, és egy hatalmas nagy aranyhal is van.
A kertben nagyon jókat játszottunk az Evelin kisfiával, a Hunorral. Anya meg az Evelin már eldöntötték, hogy ha nagyok leszünk, össze fogunk házasodni. Persze én csak akkor megyek hozzá, ha elég sok pénze lesz!

Ebéd után nem tudtam elaludni, de azért egy kicsit fáradt voltam, így lustálkodtam egyet a lógós fotelban, majd babakocsival körbetolattam magam fél Gyálon, miközben a Hunor biciklivel tekert mellettünk.

Haza felé még beugrottunk egy ruhaboltba, ahol annyira felszabadult volt a hangulat, hogy visítva rohangáltunk a ruhaállványok alatt, miközben a felettün lógó kardigánok és pulóverek összeborzolták a hajunkat.

Nincsenek megjegyzések: