A nagymértékű UV sugárzás hatásására kénytelen voltam én is átalakítani a napirendemet. Így reggelente kimegyünk anyával a játszótérre, ahol már várnak minket a Patrikék. Homokozunk, meg kiflit és gyümölcsöket majszolunk. 
Néha, amikor látom, hogy a Patrik hogyan eszi a kiflit, már én is próbálom leutánozni, és betenni a számba, de sokkal egyszerűbb, ha anya csipegeti nekem. Fogam persze még mindig nincs, hogy harapdálhassam.
Én nagyon szeretek homokozni, begyűjtöm a kék lapátokat, és ha valaki nem hagyja, hogy elvegyem a játékát, kiabálni kezdek vele. Meg akkor is jajjgatok, ha anya nem engedi, hogy a számba vegyem a homokozójátékokat. Egyszóval én vagyok a homokozó réme! De muszáj valamivel kordában tartani ezt a csürhe bandát.
A Patrik már kevésbé élvezi a homokozást, felhúzza a lábát, ha beleér a homokba, és leporolja a kezét, ha koszos lesz. Mint egy igazi kislány :-)
2 megjegyzés:
Elolvastalak!
Szeretném, ha a következő alkalommal módosítanád az immár rég elavult megjegyzést, miszerint Patrik ódzkodik a homokozástól.
Ez már rég nem is igaz, olyannyira, hogy most már nagyon is szereti a homokot. Leginkább megenni.
Kedves Patrik!
Nem vagyok hajlandó módosítani a bejegyzést, csak mert újabban megeszed a homokot! És ha már várat építesz majd, adjak érte építész diplomát, vagy mi?!
És különben is, megdobáltál kiflivel! Öri hari!!!
Megjegyzés küldése