Igazából már tudok beszélni. Csak a felnőttek nem mindig értenek meg. Mert olyan korlátoltak. Anyának például hetekig tartott, mire rájött, hogy nem azért kiabálok, hogy Eme-eme-eme, mert az olyan mókás, hanem olyankor őt hívom.
Aztán van az a négylábú parkban szaladgáló szőrös valami. Na hát az a vávávává.
Meg még ott van az apa is, aki egyszerűen csak Apa. Sajna erre nem tudtam változatosabbat kitalálni.
A legújabb tanulmány pedig a Hammm. Persze kizárólag teli szájjal. Csak úgy az igazi.
Sőt, tudok köhécselni is "rendelésre". Ez olyankor a legmurisabb, amikor a Mama köhög, és én meg kiparodizálom.
Szókincsem, mielőbbi gyarapodása érdekében elhanyagolhatatlan a sok olvasás. Így reggeli közben gyakran olvasok fel anyának a kedvenc könyvemből. Ebből láthattok most egy rövid részletet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése