Brúnó kutya nem bírta elviselni, hogy nem csak körülötte forog a világ, és amikor én mit sem sejtve játszottam az Adrival, elkapta a lábfejemet. De olyan vastag zokni volt rajtam, hogy "Nem fájt, nem fájt, köszönöm a lekvárt!!!"
Na de csak bújjon elő a fogacskám, visszakapod ezt még te, Brúnó!
Azért a biztonság kedvéért lenyúltam anya telóját, és gyorsan felhívtam a dokimat, mi ilyenkor a teendő. Azt mondta, semmi, még csak egy fránya tetanuszt sem kell kapnom. Nem is értette, mi ez a nagy felhajtás, hisz még csak be sem pirosodott.
Én mégis tettem rá egy kis hideg vizes borogatást.
Elég nagy koncentrációt vett igénybe a zárt palackból történő kipréselés, de végül sikerült.
Egy ici-picit apa ágya is elázott, de tök mindegy, mert ma úgyis lelépett a kisöccsévél iszogatni (kólát), és mire haza eszi a fene, tuti megszárad.
Szóval ez most a mi görbe esténk anyával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése