Aludni bárhol lehet

Sajnos Apának tériszonya van, emiatt Anya még nem tudta felrángatni velem a budai libegőre.
(Egyszer régen együtt elmentek, amikor még Apa nagyon udvarolt Anyának, és mindenre igent mondott.) Aztán itt, Ausztriában végre találtunk olyan libegőt, ami ellen még Ő sem találhatott semmi kifogást. Biztonságos volt, mint valami erőd. Beszálltunk egy kabinba, és irány a 2000 méteres csúcs.

Ez pont délben történt, ezért amint felértünk, a jegykezelő bácsi kiakasztotta az EBÉDIDŐ táblát, és mondta, hogy egy óra múlva indul újra a gépezet.

Egy kicsit bóklásztunk a sziklák között, és mivel nagyon magasan voltunk, szállingózni kezdett a hó. Normális helyeken hó télen van, télen pedig téli álmot kell aludni, ezért én bebújtam Anya kabátjába, és azonmód el is szundítottam.

Amint vissza értünk a faluba, ott ismét verőfényes napsütés köszöntött ránk. Egy hangulatos kis kávézó teraszán nyomtunk egy kávét, meg persze egy tiroli rétest. Csak úgy uzsizásképpen.